Mindig is szerettem fotókat készíteni. Második osztályban kaptam egy kisebb Fuji fényképezőgépet, én voltam azzal a király, mindent lefényképeztem, amit magam előtt láttam, ugyanis nekem mániám mindent megőrizni. Legyen az egy tárgy, egy kép, egy emlék, egy pillanat. Mostanság már csak a telefonommal szoktam fotózgatni, kihasználva, hogy viszonylag jó a kamerája, és úgy gondoltam, megmutathatnék pár olyan képet, amit WeHeartItra is feltöltöttem, vagy megtaláltam valahol a tárhelyeim sötét bugyraiban, és méltónak találtam őket arra, hogy megosszam. Némelyik képen van effekt, észre is vehető melyiken, de csak élénkítés történt. Kattintásra teljes méretben is megtekinthetők. (Vigyázat, achtung, attention: imádom a természetképeket, az esőt, és az eget.)

Nem számítottam semmi ilyenre a WattPad-től, hiszen nem is vagyok ott túzottan híres az aktvitásomról (amúgy se :D bár fokozatosan növekszik a követőim száma, meglepő is a számomra), ennek ellenére Animafangirl011 jelölt egyfajta 10 tény-10 kérdés típusú díjra, ami nagy örömmel tölt el, és nagyon örülök, hogy ennyire tetszett neki egy művem. Amit viszont kijelentek, hogy a díjat nem adom át senkinek, ugyanis nem olvasok magyar WP-íróktól semmit, kizárólag angolul, tehát nem is ismerek senkit, akit megjelölhetnék. Pontos utasításokat amúgy sem kaptam még soha arról, hogy pontosan miről is szól ez a 'díj', amit én inkább kihívásnak hívnék, de megpróbáltam kilogikázni. És köszönöm szépen Animefangirl011-nek. :)

Tíz tény rólam:

• Verset csak füzetbe, kézzel tudok írni.
• Imádom a friss illatú parfümöket, tusfürdőket.
• Plüssökkel alszom - egy egyszarvúval, egy macival, egy kutyussal és egy vaddisznóvalmalaccal.
• Rejtett szemem van, ezért nagyon nehézkesen tudok sminkelni.
• Sokszor ASMR-videókra alszom el.
• Inkább cicás vagyok, mint kutyás, rengetegszer álmodom cicákkal (akár szó szerint is, néha a cicámmal szoktam aludni).
• A bal és jobb oldalam szinte mindenben különbözik, kisebbek a szemeim, nagyobb a mellem, fél centivel kisebb a talpam, íveltebb a szemöldököm, gyengébb a karom-lábam a bal oldalamon.
• Imádom a gyümölcsteákat, főleg a citrom- és barackteát.
• Énekeltem már kórusban, azóta is hívtak.
• Késsel-villával eszem a pizzát.

A vasárnapokra mindig úgy tekintettem, mintha nem is igazán lennének a hétvégék részei, inkább csak egy felkészítés a következő hétre, egy kis szünet. Pihenőnapnak sem hívnám, hiszen mindig ilyenkor tanulok következő napra, és nem is töltöm egészen otthon. Általában tíz-fél tizenegy tájékában szoktam felkelni, de mostanában valahogy már nyolckor felpattannak a szemeim, hiába fekszem fél egy-egy körül le. Nem is volt ma igazán pihentető az alvás, egy kis nyomott, fáradt fejfájással ébredtem, de visszaaludni már nem tudtam. Ahogy mindig, szkippeltem a reggelit, általában reggelente csak egy pohár kakaót vagy teát bírok meginni, és csak tizenegy fele éhezem meg. Kisebb koromban rosszul is voltam, ha reggel leerőltettem a torkomon akár csak egy kisebb pogácsát is.

Az EDZÉSEN mindig délelőtt esek át, fél-, maximum másfél órán át szoktam húzni, ez egyfajta célkitűzés, hogy legalább fél órát kell mozognom, ha kevesebb sikerül, nem is tekintem edzésnek. Közben folyamatosan zenét hallgatok (rockot, metált, esetleg pörgősebb popszámokat - leginkább Nickelbackre és Five Finger Death Punchra szeretek edzeni), ad egy plusz löktet, és megiszom fél liter vizet, minden gyakorlat között egy kis kortyot. Egyébként a 30 Days nevezetű edzésprogramot használom, ami fokozatosan emeli meg a gyakorlatok számát, időtartamát, ezáltal folyamatos izomfejlesztést biztosítva. A használatával 4,6kg-tól szabadultam meg, mindezt január 6-ától máig számítva. Látom is az eredményt, a hasam lényegesen kisebb, a tesi órákon sokkal jobban teljesítek, és nőtt az állóképességem. Lassan, de biztosan haladok a célom felé. Ma először le is centiztem magam, legközelebb pont egy hét múlva teszem meg ismét, hogy kiderüljön, történt-e változás.

Nem ez volt életem legszerencsésebb napja, sőt. Már rögtön a legelején rányomta a bélyeget, hogy úgy ahogy volt, totál K.O.-vá vált a telefonom. Kikapcsolt, azóta nem kapcsol be, bármit csinálok, bármit nyomok meg, felvillan, hogy 'Android', aztán elsötétül a képernyő. Néha már önmagától. Az egyetlen, amit kijelz, az az, ha tölt, azzal meg mondhatni semmire sem megyek. Két éves volt a telefon, egy Sony Xperia M2, és tényleg szinte semmi baja nem volt, én imádtam. Néha kicsit laggolt, néha random kikapcsolt és szoftvert frissített, de ezen felül teljesen jól működött, éppen ezért nem is értem, mi okozhatta a hirtelen halálát. Annyi a szerencsém, hogy az SD-kártyámon volt minden képem és zeném, de egyébként az összes alkalmazásom elveszett, azok is, amiken az edzésterveket vezettem és a fogyásom. Azokért különösen fáj a szívem, meg félek, hogy az SD kártya esetleg megsérült. Most egy négy éves telefont használok, vánszorog mint állat, telefonálni lehet vele meg egy Messengert le tudtam rá telepíteni, most egy ideig így leszek, és keresgélek új teló után, mert ez a kis Samsung Duos a folyamatos laggjával igazán felcsesz, amúgy nem is lenne vele baj, akkor anno is ezért cseréltem le. Reméljük a legjobbakat. LG-kkel szemezek, talán valami lesz belőle, lehetőleg minél előbb. (Hozzáteszem, nem a szüleim tárcáját tervezem terhelni vele.)