Rájöttem, hogy tényleg tök jó érzés kicsit összegezni a napjaimat, azáltal, hogy végigfuttatom az eseményeket a fejemben, mintha kitisztulna. Lehet, hogy senkit nem érdekel, valószínűleg engem sem érdekelne, de végülis ez a blog nem másokért van, hanem ÉRTEM.

A nap suliban töltött részét uniformisban töltöttem, a harisnyám már azelőtt felszaladt, hogy egyáltalán elindultam volna, az órák meg mintha kétszer akkora gyorsasággal repültek volna, kivéve a töri, ott kevés volt az idő a TZ-re, túl kevés mondhatni. Fogalmam nincs, hogy sikerült, de remélem meglesz a négyes. Sosem szerettem ezt a tárgyat, de mióta gimibe jöttem, egyenesen RÜHELLEM. Eléggé tanárfüggő ez nálam, és nagyon szeretném, ha a töritanárom is függne egyet, mondjuk lefele a bitófáról.

Hála állambácsi fantasztikus ötletének, miszerint ne kapjunk hosszú hétvégét, nem, hagyjuk meg a hét közepét szünnapnak, jól van az, hazautaztam azért, hogy holnap mehessek is vissza. Konkrétan egy darab hátizsákot vittem magammal. Anyukámnak holnap lesz születésnapja, igen, március 15-én, mert úgy stílusos, (és mert pont akkor nincs nyitva egy virágbolt sem az egész országban!), szóval ajándék híján vagy fél órát kattogtam azon, mit lenne neki érdemes készítenem, vennem. Végül kikötöttem a DM-ben. Azért is elég sokat szenvedtem, nem tudtam már mit bekamuzni anyámnak, hogy miért megyek, mindenre rávágta, hogy van otthon, ne menjek, a legvégére már pénzt is akart adni, szerényen visszautasítottam, csaknem az ő pénzéből veszek neki ajándékot... Negyed óra keresgélés után meg is találtam a tökéleteset a DM-ben, sajnos kettőt is, egy szív alakú dobozban 9 darab rózsa alakú fürdőszappant, valamint egy isteni illatú Tom Tailor parfümöt. Végül az előbbit választottam, és hogy ne legyek feltűnő, hogy üres kézzel térek haza, választottam egy 350Ft-ra leárazott körömlakkot, és egy ezüst színű körömdíszítő tollat. Egyelőre vegyesek az érzelmeim. A körömlakk, a Miss Sporty: Lasting Colour Gel Shine metálkék darabja egyszerűen a tökéletes, nem a legfeltűnőbb, csillogó hatást lehet vele elérni, tetszik a keféje, bár nem szárad olyan gyorsan, mint amit ígér. Majd meglátom, hogy valóban olyan tartós-e, mint amit ígérnek, de egyébként is nagyon pozitív benyomásom van a Miss Sportyról, főleg körömlakkok terén, eddig még sosem csalódtam benne. A S-he körömlakkdíszítője már kevésbé teljesített jól, szép színe van, de könnyen elfolyik, nem lehet vele precíz munkát végezni, leginkább csak pöttyözni, és belekarcolódik a körömlakkba is, akkor is, ha már két órája megszáradt. Több formát is kipróbáltam, például szívecskéket meg mosolygós fejeket, a bal kezemen minden ujjam más színű, elég érdekes, mintha belemártottam volna a szivárványba.

...avagy egy normál blogbejegyzés a mai napomról, mert ilyen még nem volt. Nem mintha történt volna bármi érdekes, egyszerűen kedvet éreztem hozzá, hogy dumáljak a semmiről, altatónak ez is jó.

Már akkor éreztem, hogy nem ma fogom megváltani a világot, mikor alapból negyed órányi késéssel ébredtem, ugyanis az ébresztőt meg se hallottam. (Azt inkább kihagyom a részletekből, hogy én vagyok az oka, mert fél tizenegykor mentem aludni, abszolút kihagyható.) Ezt csak fokozta az, mikor a sminktükröm úgy döntött, hogy ő egy gyönyörű sasmadár, és levágódott az asztalomról. (Dehogy én löktem le, áh...) Akkora mázlim azért csak volt, hogy nem maga a tükör törött, csak a tartója, de sokkal nem jutottam előbbre, mert már így is négy-öt könyvet szoktam alápakolni, máshogy nem tudok tusvonalat húzni. Kipróbáltam az új Alverde ecsetes korrektorom, amit kb. két hete vettem a DM-ben, sokkal jobban fed, mint az előző, meg vagyok vele elégedve (sajna van is mit fedni jelenleg). A múlt héten elhatároztam, hogy mostantól minden reggel és este is fogok fogat mosni, mert nagyon hajlamos vagyok elhanyagolni a fogaimat. Szerencsére nem olyan sárgák, de lehetnének fehérebbek is egy kis szorgalommal, eddig sikerült megtartani a fogadalmam.

Meglepetésemre reggeltől kezdve a napom viszonylag felfele ívelt, matek tézét írtam, de ahhoz képest, amire számítottam, még "egyszerű" is volt, négyesre számítok, ettől a tárgytól, emelten, nem is várok többet, szerencsére a tanáron kívül más se. Tesin már harmadik órában kifutottam a beleimet, ez a 4*400 méter sprint maga volt a pokol, de amikor végre túllettem rajta, büszkén gondoltam arra vissza, hogy nem haltam bele, nem álltam le sétálni, és vége van. Az más kérdés, hogy kínszenvedés volt utána félizzadtan beülni arra a további öt órára, nyolcadik órában már a padot fejelgettem.

Jelenleg törire kéne tanulnom, de valahogy annyira nem tud már érdelni, a szemeim is lecsukódnak félig, nem érzem az erőt se rá... A történések nagyjából megvannak, az évszámok kb., majd óra előtt átolvasom, vagy valami, és go with the flow. Ami egy kicsit fokozza a hangulatom, az az, hogy holnap négy órára már otthon leszek, mégha csak egy napra is, valamint hogy olyan nyugalom van végre a koleszszobában, így, hogy ketten hiányoznak, hogy legszívesebben elrepülnék nirvánába. Az egyenruhám már kikészítettem a kokárdával együtt (egyébként annyira szeretem az egyenruhánkat, matrózblúz, szoknya, jelvény és nyakkendő, bár a jelvényt elhagytam), és örülök, mint majom a farkának, mert a szoknyám, ami fél éve még enyhén feszült, szinte lecsúszik rólam.

Amit még mára tervezek, az a videónézés, hogy kicsit kikapcsoljak, valamint célom meginni még majdnem egy liter folyadékot, mert nagyon aláadtam a mai nap folyamán, érzem is, hogy nehéz a fejem. Amit még meg szerettem volna említeni, hogy mennyire örülök annak, hogy annak ellenére, hogy mekkora kihagyásom volt bejegyzések nélkül, felfele ível a látogatottságszám, a portállista 2. oldalán vagyok 17,9-es átlaglátogatásszámmal. Ezúton is szeretném megköszönni, nagyon cukik vagytok.

...mert már felcseszi az agyam egyesek fogalomzavara.

Egy kis véleménykifejtéssel jönnék. Biztosan láttátok, hallottátok, tapasztaltátok már az 'antiszociális' szó mindennapi térbeli megnyilvánulását. A társadalmunkban, legalábbis a fiatalabb korosztályt illetően, már elkorcsult szó, negatív mögöttes tartalommal. A mai jelentése már valami olyasmit takar, mikor egy személy magányra vágyik, nem keresi a társaságot, vagy csak öt percet egyedüllétet akar. Antiszocnak minősül, aki a telefonját nyomkodja, azért nem figyel - akkor is, ha éppen valaki mással beszélget az eszközön -, ha kihagy egy baráti összejövetelt, vagy ha nemet mond egy mások által "kúlnak" vélt programra.

Na de ki is az antiszociális? A WIkipédia meghatározása szerint az antiszociális személyiségzavar

 

a nemzetközi betegség-osztályozási rendszereknek megfelelően a társadalomba való beilleszkedés súlyos zavara. Az antiszociális személyiség a „nem szeret, nem szorong, nem tanul” negatív triásszal írható le a legrövidebben. A személyiségzavart a társadalmi kötelezettségek figyelmen kívül hagyása jellemzi, a hűvös közömbösség mások érzéseivel szemben. A frusztráció toleranciája alacsony, az agresszió nagyon könnyen megnyilvánul, így az erőszak is. Mások hibáztatásának a tendenciája észlelhető, vagy hihető racionalizációi annak a viselkedésnek, ami miatt konfliktusba kerültek a közösséggel (társadalommal).

Erre a remek összegzésre hivatkozva, az antiszocialitás egy súlyos, a társadalomra irányuló betegség, egyfajta közömbösség más emberekkel szemben. Emellett, mivel mindannyian mások vagyunk, más elemekből raktak össze, más személyiséggel és érdeklődéssel, kérdem én, a magányos farkas személyiségjegy hogy a rákba fér össze az antiszocialitással?! Egyszerűen idegesít és irritál, mikor egy ilyen jelzővel dobálóznak, tudatlanul, és a valódi jelentésével tisztában sem vannak. Ne legyünk már ennyire fogalomzavarban, emberek. Nem kell minden szót sértésként alkalmazni, amit olvasunk és intelligenciára vall...

Köszöntem.

Én utáltam vizet inni. Se íze, se bűze, mi értelme van? Valahogy így álltam mindig is hozzá, sokkal jobban kedveltem a gyümölcsitalokat, teákat, sajnos a cukros üdítőket is. Talán pont amiatt, mert túl sok cukrot vittem be folyadék formájában, hosszútávon elvette a kedvem tőlük. Nem voltak már üdítőek, nem csillapították a szomjam, nem estek jól, és én is éreztem, hogy ez így nem lesz jó. Drasztikus változást hoztam, és a 2016-os nyár folyamán, mikor amúgy is folyton szopmjaztam valamire, átálltam a vízivásra. Eleinte nem igazán jött be, szinte keserűnek éreztem, de fokozatosan hozzászoktam, megkedveltem, mostanra pedig már imádok vizet inni, és 1,5 literes palackokkal járkálok suliba is. Ami segített abban, hogy megkedveljem, egy olyan program volt, mely testsúly, időjárás, és mozgásmennyiség alapján kiszámolta, mennyit vizet kellene meginnom naponta, és rögzíthettem is, ebből mennyit sikerült ténylegesen bevinnem a szervezetembe. Az alkalmazást még most is használom, de már megtanultam én magam is, hogy mennyi vízre van szükségem, és ha nincs meg a minimális bevitelem, már rosszul érzem magam. Ez a váltás hatalmas vátozásokat hozott az életembe, minden területen, mindenképpen pozitív értelemben, ezért észrevételeimet szeretném veletek megosztani.