...avagy a törött szárnyú pillangóról. A nevem elég összetett, oktalanul drámai, és még sablon is. A pillangó, vagyis inkább lepke jelzőt egy barátnőm ragasztotta rám indokolatlanul (Ti nem szoktatok kedvtelésből csapkodni a kezetekkel?), a törött szárnyú pedig inkább gyakorta jelentkező hangulatingadozásaim eredménye. Néha nem igazán találom a helyem, a föld felett repkedek, vagy azt kívánom, bár elsüllyednék. Az arany középút akárhogy is ragyog, nehezen járható.

Ez a bejegyzés valami bemutatkozószerűségnek indult volna, de mivel mindig a szavak híján vagyok, ha be kell mutatkoznom, és próbálok névtelen maradni, inkább csak kikerestem pár szót az idegenszavakszótárából, amik jellemeznek, elfednek, tönkretesznek, de mindenképpen engem takarnak - ezeket láthatjátok a bal oldali modulban. Legalább olyan össze-vissza és bonyolult gondolatfelhő lett az eredmény, mint amilyen bonyolult a belső énem. Merthogy ki is vagyok én? Ki tudja, mindig más. Úgy látom magamat, ha nem a tükörképem bámulom (ugh!), hanem a lelkem, mint egy sarokban kuporgó, talán kicsit magányos, vékony csontozatú, törékeny, zenét hallgató kislány, apró mókuscopfokkal. Néha bár a valóságban is ilyen lehetnék, de egy idő után berepedne a dobhártyám, és elgörbülne a gerincem a görnyedéstől.

   Gondolataim keresztmetszetében végül arra jutottam, hogy a fenti felhőcske mindent elmond rólam, ami kicsit sem érdekes, viszont jól mutat és alap, így megpróbálkoznék olyan állításokkal példálózni, amikkel belém is lehet látni. Például...

• nem merek idegenek szemébe nézni. Van egy ilyen iszonyom, az utcán általában elüvegesedett, vagy távolba révedő tekintettel mászkálok, azt is rendszerint jobbról balra és föntről lefele kapkodva. Az zavar a legjobban, amikor látom, hogy a többi emberben nem alakult ki ilyen fóbia, és ők bizony végigmérnek, ahogy elhaladok mellettük, ha láthatatlan akarok lenni, ha nem. Talán olykor még neveletlennek is tűnhetek, ha valaki olyannal beszélgetek, akinek frusztráló a közelsége, vagy abszolút idegen, mivel mindig igyekszem elkapni a tekintetem, de ezen a szokáson nem tudok változtatni.

•  félek a zebráktól. Nem az állatoktól (ők irtó édesek!), hanem az úttestre felfestett gyalogos közlekedést segítő (idézőjel) csíkoktól. Szégyellem magam, ha késleltetem az autósokat, ha megállásra kényszerítem őket, és ha megállnak is, kétszeres sebességgel lépdelek (szinte futok) át a túloldalra. Biztonságérzetet nyújt, ha nem vagyok egyedül, vagy előttem valaki már elindult.

• imádok táncolni. Őrültnek tűnhetek, de néha csak bezárom a szobám ajtaját, felnyomom a hangerőt az égbe a telefonomon minimum addig, amíg nem recseg, és körbe-körbe járkálok a szobában, vagy ha úgy tartja kedvem, csak percekig pörgök. Sokkal könnyeben tudok zenét hallgatva gondolkozni, bár igaz, hogy gyakrabban kalandozom is el a dalszöveg vagy egy a zenéhez fűződő emlék hatására.

• szükségem van 8-9 óra alvásra ahhoz, hogy ne fejfájással ébredjek. Régebben nem voltak ilyen problémáim, de mióta hétvégéken rendszerint este egy óra után még bagoly (pillangó) vagyok, hétköznap pedig lefárad a szervezetem, jelentkezett ez a probléma. Rendkívül rossz alvó vagyok, sokáig kattogok az adott napon, még többet a következőn, de ha mindent kizárnék sem változna semmi. Kipróbáltam már a 4-7-8 módszert, amit sok weblapon olvastam, hogy milyen hatásos, de nekem semmit sem segített.

• nem sokáig húznám a telefonom nélkül. Rendszerint zenehallgatásra és beszélgetésre használom, rajta van a fél életem, lehet vagy 2000+ képem az SD-kártyám, és mindenféle fiókomat az én kis Sony-mon kezelem.

• roppant feledékeny vagyok. Szelektív memóriám van (és sajnos vizuális is), a jelentéktelen dolgokat, apróbb emlékeket, és persze a tananyag túlnyomó részét pillanatok alatt képes vagyok eltüntetni az éterből.

• szeretem magam emojik által kifejezni. :) xD :D :* :3 x3 ^^ >.< Lol, no comment.

•  ragaszkodó típus vagyok, nem szeretek új dolgokat kipróbálni, jobban hiszek a bevált módszereknek - talán ez is az oka annak, hogy nem ismerek túl sok előadót, nem nézek filmeket, és nem olvasok gyakran könyvet sem - leginkább a borító és a leírás alapján ítélek (tudom, hogy rossz szokás).

• megosztott módon szeretem a rendet. Az íróasztalomon legtöbbször hatalmas papírhalmok, a tolltartóm teljes tartalma kiborulva, meggyűrt könyvek, nem sokszor ágyazok be, és jobban szeretek gyűrni hajtogatás helyett. Ugyanakkor az agyamban szeretek rendet tartani, szeretem a rendezettséget. A komódomban külön fiók van az iskolai eszközöknek, rajzoknak, naplóknak, a telefonomon mappák tömkelege. Tanulás előtt fel kell írnom magamnak, hogy miből, mennyit, mit, milyen sorrendben szeretnék tanulni, hiszen könnyen el is felejtek dolgokat, és szeretem magam előtt látni. Abszolút kontraszt, ha valaki ránéz egy jegyzetemre és a szobámra, két külön embert látna.

~ Pillangó