Láthatatlan
2016.11.03. 20:00, Pillangó
Egy versszerű valamivelsel jelentkeznék, aminek a keletkezése eléggé különleges. Nagy csodálója vagyok Sia-nak, különc a nő azzal a hülye parókájával, de ezáltal egyedi is, fantasztikus számokkal és nagy hanggal. (Tudtátok, hogy már elmúlt negyven?!) A kedvenc számom tőle, amit egyébként először hallgattam meg akaratlagosan, a Big Girls Cry, aminek először a klipje, majd az üzenete, végül pedig maga a zenéje is megragadott, huzamosabb ideig a kedvenc dalom is volt. Ez a szám annyiban kapcsolódik a vershez, hogy úgy döntöttem, lefordítom, kicsit magyarosítom a szövegét, ám végül valami teljesen más lett belőle, de úgy gondolom, még így is emészhető. Nagyon rövidke kis szösszenet, huszonegy hosszabacska sor csupán, még versnek sem igazán nevezném, inkább drabble-nek, de remélem, a hatása azért megvan. :)
Egyedül vagyok, hideg van, ez az otthonom,
Félpercenként csekkolom a telefonom,
De senki sem ír, és senki sem keres,
Ezért én keresem a pizzafutár számát,
Holott így sem tudom már fizetni a számlát.
Divatbemutató megy a tévében, bemutatják, hogy milyen nem leszek,
Akkor se, ha púdert meg alapozót veszek,
Úgyis csak elrontom a sminkem a könnyeimmel,
És felitatom a magányt a könyveimmel.
Valaha megvolt mindenem, ám megtépázta az idő keze,
És felperzselte az egyedüllét heve,
De már nem érdekel, hogy nem vagyok gazdag és szép,
Hisz' az egész életem romokban ég.
Ahogy elfogy a pizza, elfogynak a könnyek,
Mára elapadtak, holnap újra jönnek,
Úgyis így megy ez már hosszú évek óta,
Madár se jár erre, akármilyen kósza.
Rózsás tusfürdő, fodros fehér habok,
Cigarettacsikkek, fojtogató karok,
Lehúzom a redőnyt, és aludni térek,
Ne lássa senki, hogy sok sebből vérzek.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó