#10 Ötven gondolat2016.11.10. 18:00, Pillangó
-
Kifogy a tinta a ceruza hegyéből.
-
Láncon tartanak. Megvilágosult lelkem fájdalomra jogosult.
-
Forog az óra könyörtelen, megállíthatatlan nagymutatója.
-
Keringőzve táncolunk éles penge élén.
-
Gondolkodni kell, és csak aztán lépni előre, vagy a világod borul fejtetőre.
-
Villogó kurzor. Ennyire futotta.
-
Szeretetet, forró teát, meleg ölelést.
-
Légycsapóval legyeket, álomfogóval álmokat kergess.
-
Érzem, ahogy pezsegnek a pórusaim. A kezed nyomán.
-
Zsepikből építek falat magam köré.
-
A PhotoShopban arcot is lehet venni?
-
Tudta ő, hogy élete maga a kárhozat: mindenkiért dolgozott, s ő lett az áldozat.
-
AirMax? Én amúgy is a föld felett lebegek.
-
Hogy telhetett el ily' gyorsan egy év? Mindenünk megvolt, de elveszett rég.
-
A hullámok közt verődve-csapódva, csókolóztunk a tornádó ajkaival.
-
Átléptük az ismerkedés határát, kezdtünk egymás gondolataiba látni, a tükörbe nézni, és a másikban gyönyörködni.
-
Ki van a tükör másik oldalán?
-
Azt mondtam, hagyjuk. Azt mondtad, hagyjuk. Nem kellett volna.
-
Mit látnék, ha lefényképezném a lelkem?
-
Hány like jönne rá?
-
Töröltem az üzeneteit. De őt magát nem tudtam.
-
Kinő a dzsungel a szádból.
-
Ülhetnél mellettem. De nem ülsz.
-
Egyszer majd a felhőkből is kifogy a könny.
-
Nem ír. Biztos meghalt. Elütötte egy kamion. Szívrohama volt. Leugrott egy szakadékba. Vagy csak utál.
-
Hiányzol. Néha. Nagyon. De annyira nem.
-
Ha felmásznánk a Mount Blancra, lelöknélek.
-
Utálok Z-terv lenni.
-
Olcsó emlékeket vásárolnék.
-
Az arcában más arcát látom. Ismét bedőlök a saját őrületemnek.
-
Sással benőtt mocsár az élet.
-
Zuckerberg egy drogdíler.
-
A takaróm a mentsváram.
-
Nem véletlenül vörös a szemem.
-
A művészet a kifejezhetetlenség kifejezése.
-
A józan eszemtől levelet kaptam. Elégettem.
-
Levelet írok az eszemnek. Sosem fogja elolvasni.
-
Nincs olyan, hogy boldog vég.
-
Zárba törött kulcs. Ez lennék én.
-
Who needs a girl like me anyway?
-
Nem keres. Nem fogom keresni.
-
Mit érsz a sok lájkoddal?
-
Néha csak kitárom a karjaim, és szállnék, de csak meglöknek hátulról, és a földre esem.
-
Hányszor kívántad titkon, hogy lássák a könnyeid?
-
Annyiszor voltam már magam alatt, hogy elfelejtettem, milyen fent a levegő.
-
Mosolyogj, merrt úgysem tehetsz mást.
-
Nem tudom, hogy az elalvástól féljek, vagy attól, hogy fel kell ébrednem.
-
Minden megvan benned, ami sosem akarok lenni.
-
Bárcsak tudnám, milyen, mikor minden tekintet rád szegeződik, azért, aki vagy.
-
Csak pár szó volt, de átmosolyogtam tőlük egy egész napot.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés