Plüssmackó2016.11.22. 16:05, Pillangó
 Alapjáraton nem voltam olyan, aki nagyon tudott kötődni a kis plüssállatkáihoz. Imádtam őket, játszottam velük, szerettem, hogy puhák, hogy melegek, hogy tökéletes párna funkciójuk van, és rosszul is éreztem magam, ha a kedvencem, Patkó, az unikornis, aki lassan 12 éve van meg, otthon maradt egy nyaralás során, mégsem úgy tekintettem rájuk, mint az amerikai filmekben. Nem neveztem őket a legjobb barátaimnak, nem tartottam őket fontosnak elnevezni, mindegyiket egyesével, csak a kedvenceim kaptak nevet, bár azokat is elfelejtettem már. Ez a vers most mégis egy plüssmaci és egy crush ellentétéről szól, beteg pillanatban születhetett úgy este tizenegy óra körül, de remélhetőleg ez nem von le annyit az értékéből. :D
Kiskoromban kaptam egy puha bundás kismacit,
Zöld gyapjúsálacska volt a nyakára tekerve.
Menedékké vált, mikor vihartól rettegve
Ültem a sarokban a fejemen pléddel,
De ő mindig átfogott félkézzel,
S már nem ijesztett meg sem eső, sem villámlás, még árvíz sem, vagy tornádó.
Vagyis jöhetett tsunami, de nem volt erősebb kötél,
Gyermekszemmel hős, felnőttként egy plüss.
Most meg vagy te, aki gyakran büdös.
...
Néha füstszagod van, már amikor te magad nem füstölsz,
A maci illatozott, párnaként a fejem alatt,
De ha hozzád bújok, átszúrnak a csontjaid,
Noha díjazom az izmokat.
A maci meghallgatott csendesen, de neked sosem áll be a szád.
Néha élvezet a hajadba túrni, de csak éjfél után, mikor nem ragad a zselé,
Estéként, ha nem látok, neked nyújtom a karom, nem a macim felé.
Talán el is rejtetted már őt, mert tudtad, hogy fontos nekem,
De tudhatnád, hogy fontosabb, hogy itt legyél velem.
Téged nem kirakatban láttalak,
Nem karácsonyra kaptalak,
s nem voltál mindig ott nekem.
Vörös színű selyemmasni sem volt a nagy fejeden,
Csak egy ócska sapka, azon is átfújt a szél.
De csak a te hatalmas szívedben dobog a vér.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés