Rájöttem, hogy tényleg tök jó érzés kicsit összegezni a napjaimat, azáltal, hogy végigfuttatom az eseményeket a fejemben, mintha kitisztulna. Lehet, hogy senkit nem érdekel, valószínűleg engem sem érdekelne, de végülis ez a blog nem másokért van, hanem ÉRTEM.

A nap suliban töltött részét uniformisban töltöttem, a harisnyám már azelőtt felszaladt, hogy egyáltalán elindultam volna, az órák meg mintha kétszer akkora gyorsasággal repültek volna, kivéve a töri, ott kevés volt az idő a TZ-re, túl kevés mondhatni. Fogalmam nincs, hogy sikerült, de remélem meglesz a négyes. Sosem szerettem ezt a tárgyat, de mióta gimibe jöttem, egyenesen RÜHELLEM. Eléggé tanárfüggő ez nálam, és nagyon szeretném, ha a töritanárom is függne egyet, mondjuk lefele a bitófáról.

Hála állambácsi fantasztikus ötletének, miszerint ne kapjunk hosszú hétvégét, nem, hagyjuk meg a hét közepét szünnapnak, jól van az, hazautaztam azért, hogy holnap mehessek is vissza. Konkrétan egy darab hátizsákot vittem magammal. Anyukámnak holnap lesz születésnapja, igen, március 15-én, mert úgy stílusos, (és mert pont akkor nincs nyitva egy virágbolt sem az egész országban!), szóval ajándék híján vagy fél órát kattogtam azon, mit lenne neki érdemes készítenem, vennem. Végül kikötöttem a DM-ben. Azért is elég sokat szenvedtem, nem tudtam már mit bekamuzni anyámnak, hogy miért megyek, mindenre rávágta, hogy van otthon, ne menjek, a legvégére már pénzt is akart adni, szerényen visszautasítottam, csaknem az ő pénzéből veszek neki ajándékot... Negyed óra keresgélés után meg is találtam a tökéleteset a DM-ben, sajnos kettőt is, egy szív alakú dobozban 9 darab rózsa alakú fürdőszappant, valamint egy isteni illatú Tom Tailor parfümöt. Végül az előbbit választottam, és hogy ne legyek feltűnő, hogy üres kézzel térek haza, választottam egy 350Ft-ra leárazott körömlakkot, és egy ezüst színű körömdíszítő tollat. Egyelőre vegyesek az érzelmeim. A körömlakk, a Miss Sporty: Lasting Colour Gel Shine metálkék darabja egyszerűen a tökéletes, nem a legfeltűnőbb, csillogó hatást lehet vele elérni, tetszik a keféje, bár nem szárad olyan gyorsan, mint amit ígér. Majd meglátom, hogy valóban olyan tartós-e, mint amit ígérnek, de egyébként is nagyon pozitív benyomásom van a Miss Sportyról, főleg körömlakkok terén, eddig még sosem csalódtam benne. A S-he körömlakkdíszítője már kevésbé teljesített jól, szép színe van, de könnyen elfolyik, nem lehet vele precíz munkát végezni, leginkább csak pöttyözni, és belekarcolódik a körömlakkba is, akkor is, ha már két órája megszáradt. Több formát is kipróbáltam, például szívecskéket meg mosolygós fejeket, a bal kezemen minden ujjam más színű, elég érdekes, mintha belemártottam volna a szivárványba.

A DM-ben egyébként rendszeresen rámtör a bőségzavar. Annyi minden van ott, annyi mindent kipróbálnék, de általában fájó szívvel távozom, mert nem merek semmihez sem hozzányúlni. (Meg utálom, hogy az eladók minden léptedet követik, hogy mikor próbálsz ki olyan terméket, ami nem teszter, és egészen addig csúnyán néznek rád, amíg meg nem bizonyosodnak arról, hogy nem csak lézengesz, hanem tényleg vásárolni jöttél.) Régóta érzem a vonzalmat a rúzsok és más ajaktermékek felé, de tudom, vagy legalábbis sejtem, hogy a vad színek nem állnak jól, a barna haj-fehér bőr kombómhoz inkább a rózsaszínes halvány árnyalatok mennek, a vörösek kevésbé. Mégis úgy kipróbálnék egy vadabb rúzst, mégha egyáltalán nem is illik a személyiségemhez... A matt rúzsok látványába mindig belesajdul a szívem, akárcsak abba a parfümbe, amit otthagytam, szomorú búcsút vettünk... Áh, a drogériák az én gyengepontjaim, egyszerre menny és pokol. Egy apró szemöldökformázó készleten is megakadt a szemem, de ahhoz már hozzáérni sem mertem. Nem merem igazán szedni a szemöldököm, félek, hogy egy rossz mozdulat, és napokig nem mernék a nagyvilágba menni, pedig szívesen kipróbálnám, milyen szép, formás szemöldökkel élni. Na majd egyszer... *sóhaj*

Holnap igyekszem kiélvezni azt az egy nap szabadidőt, de nem sok időm lesz magamra előre láthatólag, a szülinapozás mellett annyit kell majd tanulnom, mint állat, és ha ez még nem lenne elég, magamnak is csinálom még a programokat, de majd lesz valahogy. Legalább holnap ilyenkor már elmondhatom, hogy a hét nehezének vége, és két napra csupán a hétvégre. Néha csak ez éltet.

Nem tudom, hogy tudok ennyit pofázni a semmiről, de egész szépen összejött, ismét. Talán azért tudok most mindenről ennyit írni, mert régen öntöttem úgy igazán ki a lelkem, például egy versben. Nagyon hiányzik már, de nem igazán tudok elkapni egy olyan témát, amit fel mernék szakítani magamban, általában túl fáradt is vagyok hozzá, vagy csak egyszerűen nincs kedvem. Az írás sosem ment nekem erőltetésre, éppen ezért tisztelem azokat az írókat, akik határidőre dolgoznak. Respect, respect a javából.