A vasárnapokra mindig úgy tekintettem, mintha nem is igazán lennének a hétvégék részei, inkább csak egy felkészítés a következő hétre, egy kis szünet. Pihenőnapnak sem hívnám, hiszen mindig ilyenkor tanulok következő napra, és nem is töltöm egészen otthon. Általában tíz-fél tizenegy tájékában szoktam felkelni, de mostanában valahogy már nyolckor felpattannak a szemeim, hiába fekszem fél egy-egy körül le. Nem is volt ma igazán pihentető az alvás, egy kis nyomott, fáradt fejfájással ébredtem, de visszaaludni már nem tudtam. Ahogy mindig, szkippeltem a reggelit, általában reggelente csak egy pohár kakaót vagy teát bírok meginni, és csak tizenegy fele éhezem meg. Kisebb koromban rosszul is voltam, ha reggel leerőltettem a torkomon akár csak egy kisebb pogácsát is.

Az EDZÉSEN mindig délelőtt esek át, fél-, maximum másfél órán át szoktam húzni, ez egyfajta célkitűzés, hogy legalább fél órát kell mozognom, ha kevesebb sikerül, nem is tekintem edzésnek. Közben folyamatosan zenét hallgatok (rockot, metált, esetleg pörgősebb popszámokat - leginkább Nickelbackre és Five Finger Death Punchra szeretek edzeni), ad egy plusz löktet, és megiszom fél liter vizet, minden gyakorlat között egy kis kortyot. Egyébként a 30 Days nevezetű edzésprogramot használom, ami fokozatosan emeli meg a gyakorlatok számát, időtartamát, ezáltal folyamatos izomfejlesztést biztosítva. A használatával 4,6kg-tól szabadultam meg, mindezt január 6-ától máig számítva. Látom is az eredményt, a hasam lényegesen kisebb, a tesi órákon sokkal jobban teljesítek, és nőtt az állóképességem. Lassan, de biztosan haladok a célom felé. Ma először le is centiztem magam, legközelebb pont egy hét múlva teszem meg ismét, hogy kiderüljön, történt-e változás.

Egy izzasztóbb edzés után jön egy kis kényeztetés, avagy a fürdőszoba. 1-2 órákat is képes vagyok fürdeni, videókat nézve, zenét hallgatva, ahogy azt már több bejegyzésben is említettem. Mióta a Dermamed termékcsaládot használom, főleg a samponjukat, ami nagy kedvencemmé vált, a hajam sokkal puhább, lassabban zsírosodik és fényesebb is, imádom. Argánolajat is tartalmaz, ezért olyan, mint egy pakolás, ami az én dús, középgöndör hajamnak tökéletes - egyszóval öröm a használata, és még az illata is finom. Ilyenkor szoktam sort keríteni többek között az arcápolási rutinomnak is, már amikor nem vagyok lusta, és nem szkippelem, mint például ma. A tanulást általában délutánra hagyom (sajnos, jobban járnék, ha beosztanám péntekre-szombatra egy-egyy részét), és ha marad időm, videókat szoktam nézni, körmöt festeni, hegedülni, vagy éppen blogolni, ahogy most is jelenleg. Rengetegszer fordul elő, hogy a bejegyzéseket előre írom meg, és időzítem őket a megfelelő napra, mert tudom, hétközben nem lenne rá elég időm, úgy biztosan nem, hogy tartsak valami színvonalat.

Este hétkor én már a koleszban vagyok, ahol teljes a tunyulás, általában csak fekszem az ágyamon, beszélgetek, vagy átnézem a holnapi órákra mégegyszer az anyagot, és készülődöm a lefekvéshez. Talán említettem, hogy megszabtam magamnak, hogy napi kétszer kell fogat mosnom, ezzel elég jól haladok egyelőre, és többen meg is jegyezték, hogy fehéredtek a fogaim, amire igencsak kidülledt a mellem a büszkeségtől.

Hála isten az SD-kártyámnak semmi baja sincsen. Nagy művelet volt, hogy erre rájöjjek. Először próbáltam adapterrel bevinni a laptopomba, de az már olyan régi volt, hogy csak a kosz tartotta egyben. Azt nem mertem kockáztatni, hogy a négy éves telefonomba teszem, és USB-vel csatlakoztatom a laptophoz, ezért végül anyukám telefonját kértem el, de remekül állta a sarat, és büszkén jelenthetem ki, hogy az elmúlt két év minden fotója és összes letöltött zenére a pendriveomra lett mentve. Annyira megkönnyebbültem, hogy el sem hiszitek, ha minden elveszik, biztos, hogy magamba fordulok. Még így is picit félek, hogy mi van, ha a pendrive sérül, szóval majd keresek egy online felületet is, ahova GMail fiókkal lehet menteni képeket, biztos, ami biztos.

Tegnap olvasgattam egy lány fogyókúrás blogját, és rohadt nagy inspirációt adott nekem. Már a mottója is. "Én is le tudok fogyni!" Talán sokszor pont ezért hibáztam el a diétáimat, mert nem bíztam, hittem önmagamban. De mostmár bízom, és innen is szeretném megköszönni Timinek a kis bíztatást, mert még nagyobb lendülettel fogok nekivágni a hegynek, legyen bármilyen meredek. Fel akarok jutni a tetejére.