Nagyon régen írtam már TT-cikket, nem igazán járt mostanában a fejemben, és kicsit hiteltelennek érzem, hogy úgy írok írásról, hogy közben nem is dolgozom semmin. (Vigyázat, szóismétlés veszély.) Mégis az vett rá egy újabb cikk megírására, hogy a bal oldalt található szavazásban (2 szavazattal xDD) az első helyre került, szóval úgy gondolom, egy kis igény azért van rá. Felírtam magamnak pár ötletet, amit láthattok a bal oldali menük egyikében is, sokáig szemezgettem velük, végül a szemem azon a pár szón akadt meg, amit a címben is láthattok. Avagy, hogyan indítsuk el a regényt? Én személyesen a legelején minden egyes mondatot átgondolok kétszer-háromszor is, mert tökéletesnek kell lennie és gördülékenynek. Képes vagyok háromszor átfogalmazni, csak hogy biztos minden a helyén legyen, ezért ez a cikk leginkább a hozzám hasonló maximalista írópalántáknak íródott.

Számomra mindig is problémát okozott a legelső mondat, pár sor, akár az első oldal, hiszen az olvasót az ragadja meg, és egy akadozó kezdetben nem fog bízni, hogy lesz ez jobb is, mégha így is van. Olyan kezdésre van szükség, ami magával ragad, izgalomba hoz, érdeklődést fejt ki. Két különböző kezdést különböztethetünk meg, ez a lassú, fokozatos betekintésadás, ahogy a legtöbb regény indul, illetve az in medias res. Az előbbit úgy érzem, nem kell bemutatnom. Legtöbbször a karakter gondolataival, párbeszédével indít, felépíti az alakját, jellemzi, megismerteti velünk (lehetőleg nem szájbarágós módon). Hangsúlyt fektet arra, hogy tisztában legyünk az adott történés részleteivel és körülményeivel, elkerülve az esetleges félreértéseket. Az in medias res pontos jelentése 'a dolgok közepébe vágva', magyarul bele a lecsóba. Nem kapunk semmilyen támpontot, információt arról, hogy mi történik, általában csak jópár oldallal később értjük meg, mi is történt pontosan, és a bennünk keletkező kérdésekre a regény előrehaladtával kapunk csak választ. (Én személyesen egyébként nem szeretem ezt a kezdésfajtát, megzavar - na de ez kit is érdekel.) Az in medias res kezdés során bedobnak minket a dolgok közepébe, ezért fontos, hogy minimum érdekes, lehetőleg érdekes és izgalmas legyen, hogy valami megfogjon, különben csak egy kudarc, és azt érezteti, hogy a szerző sem tudja igazán, hogy mit akar, csak elkezdte valahol. Mintha az olvasó felcsapna egy random könyvet egy random oldalon, körülbelül ugyanannyira fogná meg. Az in medias reshez tehát érteni kell.

• A fokozatosság ne csapjon át monotonitásba. Nem kell minden apró részletre figyelni, a legkisebb információdarabkára is fél oldalakat szánni, mert általában untat, főleg amatőr íróknál. Az írásban egyébként sincs olyan, hogy kell - te szabod a határokat (de azt jól!)
• A szájbarágás nem pálya. Ha egyszerre túl sok információt osztasz mg az olvasókkal (pl.: túl sok helyszín, karakter említése), belezavarodnak, és ahelyett, hogy szórakoznának olvasás közben, folyamatosan azon kattognának, hogy ki kicsoda, mi mi miatt történik. Nem adja vissza a tökéletes élményt.
• Kerüljük a bemutatkozás-szerű kezdéseket. Főleg a kisebb korosztályban elterjedt ez a forma, valószínűleg mindenki olvasott már ilyet, de ha mégsem, példaképpen: "XY vagyok, 18 éves, ide járok suliba, szeretem a palacsintát és a málnaszörpöt, stb..." Ilyet megjelentetett könyvben biztosan nem látsz. Blogokon még elmegy, de egy regényben? Rögtön abba is hagynám az olvasását. Ennél sokkal kreatívabban is be lehet mutatni egy szereplőt, anélkül, hogy az olvasó fejére zúdítanánk mindent.

• Ne akarj túlságosan titokzatos maradni. Az előző részben felsoroltakkal ellentétben ez a másik véglet, amikor túlságosan kevés információt kapnak az olvasóid, amikor csak egy katyvasz az egész, mintha beledobták volna őket a mélyvízbe mentőöv nélkül. Egy olyan regény, amit csak az írója ért, kudarcra van ítélve. Az egész mű érthetetlenné válhat így.
• Legyen dinamikus. Tempós, de ne sietős. Egy vánszorgó in medias res csak untat. Az információhiány helyett kárpótolnia kell az izgalomnak.