#38 Lábjegyzet2017.03.29. 00:00, Pillangó
 Utálom, hogy bármiben nagyon könnyen el lehet bizonytalanítani, hogy bárki pár szóval képes elhitetni velem, hogy amit csinálok, az nem jó. Sőt, ha túl jól mennek a dolgok, én magam találom meg ezt a valakit, csakhogy az életem folyamatosan izgalmas maradjon.
Nem igazán találom a helyemet ebben a netes világban, holott eddig stabilan álltam a lábaimon. Nekem tetszett, amit csinálok. Talán egy picit másoknak is. Semmit sem csináltam, ami nem önszántamból lett volna, azt posztoltam, ami érdekelt, amiről beszélni szerettem volna, amit fel akartam vállalni. Erre elég egy pár másik blogon végigfutnom, és olyan erős egyéniségekkel találkoznom, hoy megzavarodtam - vajon én egy erős egyéniség vagyok? Vagy csak valami billentyűzetkoptató, aki listákat készít, mert unja magát? Úgy érzem, már nem vagyok olyan egyedi, aminek éreztem magam. Elvégre, biztos máshol is vannak ilyen bejegyzéseket, mint amiket én írok meg. Majmolom őket tudatomon kívül? Ugyanakkor itt van ez a másik hang is, az angyalka a jobb vállamon, aki azt mondja, hogy én szeretem ezt csinálni. Bíztat, hogy ha nekem tetszik, amit csinálok, másoknak miért ne tetszene?
Nem tudom, hogy van-e egyéniségem. A blogvilágban vannak a megmondó emberek, a szarokazegészbe-emberek, a melankolisták, a lelkibékék, az átlagéletűek, a 'depressziósok', és még sok más, és nem tudom, hogy én tartozom-e valahova, egyszerre több helyre is, vagy egy új kategória vagyok. Szeretnék új kategória lenni. De egyre kevesebbnek érzem magam. Nagy hibám, hogy másokhoz mérem magam, és nem a régi önmagamhoz, vagy ahhoz, aki lenni szeretnék. De ha olyanná válnék, mint ők, ismét csak egy másolat lennék. Tényleg nagyon elbizonytalanodtam. Pedig ez a blog tényleg csak rólam szól, nem mások véleményéről, legalábbis ezt mondogatom, de egyre kevésbé hiszem el. Hiszen mégiscsak foglalkoztat. Bár elég erős lennék, bár elég önbizalmam lenne ahhoz, hogy ne tudjanak mások befolyásolni.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés