Régen posztoltam bármit is, mondhatni kihalt az oldal, s az elmúlt hetekben egy kicsit én is. A cicám halála még mindig megvisel, még mindig eszméletlenül hiányzik, bár túl tudtam lépni a fájdalmakon - de azért még mindig elsírom magam néha, ha sokat gondolok rá. Ami, vagyis aki vigasztal, az Spuri, a testvére, akit bár megsimogatni nem lehet, enni jár hozzánk, és már akkor elszalad, ha sokáig nézünk a szemébe, mégis annyira emlékeztet Makacsra, hogy megnyugtatja a szívem. Mintha őt látnám. Néha kimegyek a sírjához a kertünkbe, már ültettünk oda egy gyönyörű szép százszorszép-csokrot is, néha beszélgetek vele. Nem, nem vagyok őrült, csak betegesen ragaszkodó.

A mindennapjaimban nagy szerepet kapott az edzés, bármiféle mozgás. Bizonyítja, hogy a minimumot emeltem napi 20 percre, miközben a terv fokozatosan nehezedik, és próbálom minél változatosabban csinálni, egyik nap lábnap, másnap hasra edzem... A héten kétszer voltam futni is a nagy jóidő örömére. Nem mondom, hogy élveztem, nem esett olyan jól, mint vártam, talán mert túl melegen öltöztem, és már tényleg a komfortzónámon kívül voltam, viszont a számok nem hazudnak. Letöltöttem egy alkalmazást, ugyanazt, mint amit tavaly nyáron használtam futáshoz - számolja az elégetett kalóriát, a megtett távot, a sebességet, és még sok mást is, és drasztikus változást láttam a tavalyi évhez képest. Míg tavaly 3.2 kilométert majdnem 26! perc alatt futottam le, most 22 perc volt a legrosszabb időm, amit akárhogy is számolunk, 4 perc javítást jelent. Úgy érzem, kezd beérni minden igyekvésem gyümölcse, a sok edzés, és hát csaknem -12 kilogramm minusszal tavalyhoz képest jóval könnyebb bármit csinálni. Mert igen, már 11.7 kiló ment le rólam bármilyen drasztikus diéta nélkül. Az újévi fogadalmam január elsejétől számítva 5 kilogramm leadása volt egész évre vonatkozóan, ehhez képest 3.5 hónap alatt kereken 6 ment le rólam. Végre úgy érzem, elérek valamit. A minap jártam a New Yorkerben, és talán ez volt az első olyan vásárlás évek óta, amikor a próbafülkében nem csak arra tudtam gondolni, hogy hogy lehetek ilyen undorító, sőt tetszett, amit láttam. De korántsem vagyok elégedett, csak bizakodó, további 8 kilótól szeretnék még megszabadulni, bizony van honnan fogyni.

Ma jutottam hozzá életem első sminkkészletéhez. Húsvéti ajándék a nagyszüleimtől, egy közepes méretű sminkbőrönd (amivel a kezedben úgy nézel ki, mint a filmekben a kurva fontos bőröndös emberek), tartalma 32db szemhéjfesték, 2db pirosító, 2 rúzs, 4 körömlakk, 2 szájfény, 3db szem- és 1db szájceruza, továbbá 6 kisebb ecset. Mülleres, úgy gondolom közepes kategóriájú, noname kínai, ennek ellenére meglepően jó. Főleg a szemhéjfestékek, ma nem hazudok ha azt mondom, a napom ötödét próbálgatásokkal töltöttem, és mindenkit kifestettem, aki az utamba került. Pozitívum és negatívum is, hogy rohadt nehéz lemosni. :D

Pay with your life, the duller the knife the longer it takes.

Fizess az életeddel, minél tompább a kés, annál tovább tart.

A Nickelback legújabb száma, mely gyorsan a jelenlegi kedvencemmé nőtte ki magát, már első hallásra is. Nemcsak hogy imádom magát a  zenekart, a dallamot, a ritmust, a számot magát (régen adtak ki ilyen ütős számot, bár szinte mindegyiket imádom), de a mondandója is megérintett. Angolul nem tudóknak, ahogy már a videoklipben is kiemelik, a dal arról szól, hogyan használják, zsigerelik ki az embereket a fejesek, hogy mozgósított robotként éled le az életed az általuk hozott szabályok miatt, ciklikusan, minden nap ugyanaz  - és ez eléggé elgondolkodtatott. Vajon tényleg ez lenne a valóság? A legfelső réteg belőlünk él meg, attól kezdve, hogy betöltjük a tizennyolcat? Leszüretelik a babérjaidat, és kezdhetsz mindent elölről? Az ő szemükben minden alattuk lévő egyforma, egy mozgatható bábu?

Nem számítottam semmi ilyenre a WattPad-től, hiszen nem is vagyok ott túzottan híres az aktvitásomról (amúgy se :D bár fokozatosan növekszik a követőim száma, meglepő is a számomra), ennek ellenére Animafangirl011 jelölt egyfajta 10 tény-10 kérdés típusú díjra, ami nagy örömmel tölt el, és nagyon örülök, hogy ennyire tetszett neki egy művem. Amit viszont kijelentek, hogy a díjat nem adom át senkinek, ugyanis nem olvasok magyar WP-íróktól semmit, kizárólag angolul, tehát nem is ismerek senkit, akit megjelölhetnék. Pontos utasításokat amúgy sem kaptam még soha arról, hogy pontosan miről is szól ez a 'díj', amit én inkább kihívásnak hívnék, de megpróbáltam kilogikázni. És köszönöm szépen Animefangirl011-nek. :)

Tíz tény rólam:

• Verset csak füzetbe, kézzel tudok írni.
• Imádom a friss illatú parfümöket, tusfürdőket.
• Plüssökkel alszom - egy egyszarvúval, egy macival, egy kutyussal és egy vaddisznóvalmalaccal.
• Rejtett szemem van, ezért nagyon nehézkesen tudok sminkelni.
• Sokszor ASMR-videókra alszom el.
• Inkább cicás vagyok, mint kutyás, rengetegszer álmodom cicákkal (akár szó szerint is, néha a cicámmal szoktam aludni).
• A bal és jobb oldalam szinte mindenben különbözik, kisebbek a szemeim, nagyobb a mellem, fél centivel kisebb a talpam, íveltebb a szemöldököm, gyengébb a karom-lábam a bal oldalamon.
• Imádom a gyümölcsteákat, főleg a citrom- és barackteát.
• Énekeltem már kórusban, azóta is hívtak.
• Késsel-villával eszem a pizzát.

A vasárnapokra mindig úgy tekintettem, mintha nem is igazán lennének a hétvégék részei, inkább csak egy felkészítés a következő hétre, egy kis szünet. Pihenőnapnak sem hívnám, hiszen mindig ilyenkor tanulok következő napra, és nem is töltöm egészen otthon. Általában tíz-fél tizenegy tájékában szoktam felkelni, de mostanában valahogy már nyolckor felpattannak a szemeim, hiába fekszem fél egy-egy körül le. Nem is volt ma igazán pihentető az alvás, egy kis nyomott, fáradt fejfájással ébredtem, de visszaaludni már nem tudtam. Ahogy mindig, szkippeltem a reggelit, általában reggelente csak egy pohár kakaót vagy teát bírok meginni, és csak tizenegy fele éhezem meg. Kisebb koromban rosszul is voltam, ha reggel leerőltettem a torkomon akár csak egy kisebb pogácsát is.

Az EDZÉSEN mindig délelőtt esek át, fél-, maximum másfél órán át szoktam húzni, ez egyfajta célkitűzés, hogy legalább fél órát kell mozognom, ha kevesebb sikerül, nem is tekintem edzésnek. Közben folyamatosan zenét hallgatok (rockot, metált, esetleg pörgősebb popszámokat - leginkább Nickelbackre és Five Finger Death Punchra szeretek edzeni), ad egy plusz löktet, és megiszom fél liter vizet, minden gyakorlat között egy kis kortyot. Egyébként a 30 Days nevezetű edzésprogramot használom, ami fokozatosan emeli meg a gyakorlatok számát, időtartamát, ezáltal folyamatos izomfejlesztést biztosítva. A használatával 4,6kg-tól szabadultam meg, mindezt január 6-ától máig számítva. Látom is az eredményt, a hasam lényegesen kisebb, a tesi órákon sokkal jobban teljesítek, és nőtt az állóképességem. Lassan, de biztosan haladok a célom felé. Ma először le is centiztem magam, legközelebb pont egy hét múlva teszem meg ismét, hogy kiderüljön, történt-e változás.