Néha füstszagod van, már amikor te magad nem füstölsz,
A maci illatozott, párnaként a fejem alatt,
De ha hozzád bújok, átszúrnak a csontjaid,
Noha díjazom az izmokat.
A maci meghallgatott csendesen, de neked sosem áll be a szád.
Néha élvezet a hajadba túrni, de csak éjfél után, mikor nem ragad a zselé,
Estéként, ha nem látok, neked nyújtom a karom, nem a macim felé.
Talán el is rejtetted már őt, mert tudtad, hogy fontos nekem,
De tudhatnád, hogy fontosabb, hogy itt legyél velem.
Téged nem kirakatban láttalak,
Nem karácsonyra kaptalak,
s nem voltál mindig ott nekem.
Vörös színű selyemmasni sem volt a nagy fejeden,
Csak egy ócska sapka, azon is átfújt a szél.
De csak a te hatalmas szívedben dobog a vér.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó