Suttogás2017.03.11. 21:24, Pillangó
Nem hiszem, hogy éreztem így valaha.
Megijeszt, ha valaki túl közel van hozzám,
Én lökném el, nehogy ő lökjön tovább,
És úgy érzem, ő menne,
Ha elég bátorsága lenne elszakítani azt, amit feszegetünk.
Plüssmackó2016.11.22. 16:18, Pillangó
Kiskoromban kaptam egy puha bundás kismacit,
Zöld gyapjúsálacska volt a nyakára tekerve.
Menedékké vált, mikor vihartól rettegve
Ültem a sarokban a fejemen pléddel,
De ő mindig átfogott félkézzel,
S már nem ijesztett meg sem eső, sem villámlás, még árvíz sem, vagy tornádó.
Vagyis jöhetett tsunami, de nem volt erősebb kötél,
Gyermekszemmel hős, felnőttként egy plüss.
Most meg vagy te, aki gyakran büdös.
...
Sosem elégnek lenni2016.11.08. 20:28, Pillangó
Sosem elégnek lenni.
Zöld almaként várni a sok piros között,
Bújócskakor álldogálni korhadt tölgyfa mögött.
Mert engem sosem kerestek meg.
Láthatatlan2016.11.03. 19:50, Pillangó
Egyedül vagyok, hideg van, ez az otthonom,
Félpercenként csekkolom a telefonom,
De senki sem ír, és senki sem keres,
Ezért én keresem a pizzafutár számát,
Holott így sem tudom már fizetni a számlát.
Jéghideg2016.11.02. 19:01, Pillangó
Valami ott bent már régóta feszít,
de csak most adtam neki nevet.
Régóta éreztem nyakamon
a szorító kezet.
Egyre csak szorult;
körme belevájt a bőrbe,
s folytak a vércseppek a hideg márványkőre.
„Nem lehet mindig színlelni a mosolyt”,
gondoltam, ahogy az eső keresztülfolyt világom ablakain,
„egyszer majd beázik a tető”,
s eközben csepergett az eső.
Túl kellene lépni egy magas küszöböt,
de mit ér az agy, ha a láb törött,
s csak esni lehet súlytalan?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
