Egy hetesen

Sasuke csendes kisbaba volt. Nyugodt, békés, aranyosan elbábozgatott a kezeivel, vagy éppen bátyjától kapott legjobb barátjával, a zöld plüssdínójával beszélgetett a felnőttek számára érthetetlen nyelven. Jelenleg is álmosan pislogva merengett a fehér plafonra, melyen apró színes csillagok virítottak. Néha megpróbálkozott elkapni egyet, és összevarrt kék-fehér bodyját okolta minden alkalommal, mikor nem sikerültek a merényletei. A sikertelen kísérletek általi fáradozások lassan arra késztették, hogy lehunyja a szemeit. Oldalra sandított Kyora, aki még mindig ugyanúgy vigyorgott vissza rá. Szemezett egyet a fekete gombokkal, majd megkönnyebbülve engedte, hogy az álmok hajójával messze sodródjon a parttól. Egy fekete hajú angyal ölében feküdt, aki mosolyogva énekelt neki gyönyörű hangján. A hullámok néha felcsaptak, ide-oda ringatták a csónakot, majd erős szél támadt. Eltűnt a biztonságos földdarab, az égre fekete felhők kúsztak, és hatalmasat dördült az ég.

 A kisfiú szemei ijedten pattantak fel, és a hang irányába kapta a fejét. A szomszédja ordítozott hihetetlenül erővel, nagy kék szemei könnyekkel teltek meg, hatalmas szája szinte a füléig ért, hevesen rugdalózott és vadul csapkodott karjaival maga körül. Ez Sasukét is bőgésre késztette, és legalább olyan hangosan visított, talán még jobban is félelmében. Szomszédja, akit Narutónak hívtak, nem nézhette tétlenül, hogy megverik kedvenc tevékenységében, és ordítva viszonozta a tekintet. Az Uchiha makacsul és haragosan erőlködött, kezei ökölbe szorultak. Egyikük sem adta fel, kitartóan sikítoztak, felverve a helyiségben alvó összes kisbabát, rövidesen az egész folyosó visszhangzott tőlük. Nővérek rontottak be az ajtón sorban felkapkodva a csöppségeket, hogy az anyukákhoz vihessék őket. Mivel a két főkolompos volt az utolsó a sorban, hozzájuk értek utoljára. Először Sasukére került a sor, hogy elszállítsák. Erélyesen tiltakozott ez ellen, nem akart veszteni a kék szeművel szemben, aki kajánul vigyorodott el, az apró csíkok megnyúltak derűsen kipirult arcán, ahogy felnevetett. Az Uchiha morcosan húzta össze a szemöldökeit, és egy utolsó lesújtó pillantásra méltatta, mielőtt eltűnt a folyosón.

 

Sasuke: 0

Naruto: 1

 

 

Fél évesen

Uchiha Mikoto és Uzumaki Kushina kislánykoruktól kezdve legjobb barátnők voltak. Együtt nőttek fel, egy iskolákba jártak, egy albérletben élték túl a főiskolát, együtt mentek férjhez, és pár nap késéssel születtek meg fiaik, akiket együtt tologattak a parkban. Bár személyiségük teljesen eltért a másikétól, pont ez kötötte őket egymáshoz. Azonban örökségeik, Sasuke és Naruto… Sasuke volt a medrében csordogáló patak, Naruto a vörösen lobogó gyertyaláng.

A fekete hajú kisfiú szúrós szemekkel pillantgatott a vigyorgó szőkére, aki minden igyekezetével próbálta előle elmarni Kyot, a zöld plüssét, egészen kihajolva a narancssárga babakocsiból. Ajkai szomorúan konyultak le, mikor Sasuke a másik oldalára fordult, jelezve, hogy nem kívánja folytatni a vitát. Naruto duzzogva fújta fel az arcát a pökhendi Uchiha viselkedésén, majd rövid keresgélés után a markába fogta békás cumiját és megdobta vele a fekete hajút.

- Naruto! – sóhajtott fel Kushina. – Kérj bocsánatot! Sasuke-channak ez nagyon fájt! – dorgálta. Sasuke színészi tehetségeit bevetve hüppögött a fejét fogva, és mikor a felnőttek nem rá figyeltek, gonoszan somolygott. A szőke kisfiúnak agyára ment ez a tökéletes színjáték és kiöltötte rá a nyelvét. – Uzumaki Naruto! – pöckölte meg az orrát, miközben letérdelt Sasuke elé már a karjaiban tartva kisfiát. – Simogasd meg a fejét, mert fáj neki! – Az Uzumaki fiú makacsan fordította el a fejét, drámaian fennhordva az orrát. – Eltiltalak a Kukucska kalandjaitól! – Naruto ezt már nem hagyhatta annyiban. Az a madárka volt a bálványa. Nagyot sóhajtva fordult Sasuke felé, majd a sűrű fekete tincsek közé túrt és simogatni kezdte, némi undorral az arcán. – Ügyes fiú – mosolygott büszkén a vörös hajú nő. – Büszke vagyok rád! Sasuke-chan már biztos nem is haragszik rád!

Naruto a buksiját lassan az Uchiha felé fordította, aki gonoszan viszonozta a tekintetet, talán még kacsintani is megpróbált, majd meglengette Naruto cumiját az ujján, és kecses mozdulattal a szökőkútba hajította.

 

 

 

Három évesen

Naruto csak egyvalamit utált jobban Uchiha Sasukénél. A délutáni alvást az oviban. Unottan forgolódott ide-oda. Egyik oldalán Sakura, élete szerelme szendergett. Olyan volt, mint egy rózsaszín hajú hercegnő. Édesen állt neki az a vörös masni, és a mosolya… Kár, hogy a kislány, bár kisebb várakat épített a tiszteletére, a legnagyobb ellenségébe volt szerelmes, aki a másik oldalán foglalt helyet, szorosan ölelve magához zöld dínóját. Mindenhova magával cipelte, folyton ott volt a kezében. A szőke hajú szemei lassan felcsillantak. Itt az ideje egy kicsit ráijeszteni az Uchihára. Óvatosan átnyúlt a másik ágyra, és Kyoba markolva próbálta elhúzni a fekete hajútól, aki még álmában is védte, így dolga nehezebb volt, mint hitte. Végül mégis sikeresen megkaparintotta, és örömittasan vigyorogva rejtette el a takarója alatt.

Később, mikor az Uchiha felkelt, ártatlan szemekkel nézte, ahogy vadul dobálja a takaróját ide-oda, szeretett plüssét keresve, és egy csepp megbánást sem érzett a szívében, látva a kétségbeesett arcot. Vagyis próbálta ezt elhitetni magával, de valójában, talán egy kicsikét, de lelkiismeretfurdalása támadt. Becsülete mégsem engedte, hogy beismerje tettét, ráadásul a fekete hajú meg is érdemelte már, amilyen gonosz volt vele.

Mikor másnap a kisfiú kisírt szemekkel lépett be az óvoda ajtaján, megdobbant a szíve a látványra. Sasuke sírt? Ő sosem sírt, egyszer sem. Akkor se, ha leesett a csúszdáról, vagy ha rosszat álmodott. Soha. És most mégis enyhén vörös volt a szemfehérje. Naruto sóhajtva lehajtotta a fejét. De még akkor nem is késő! Kis kobakjában megfogalmazódott az ötlet és büszkén elvigyorodott saját okosságán.

Amint az Uchiha egyedül maradt unottan pakolgatva a színes lego-darabkákat egymásra, melléhuppant a zöld szőnyegre. A fekete hajú sóhajtva emelte a tekintetét az idegesítő szőkére.

- Sasuke! – sejpített Naruto mosolyogva, olyan szelíden, mint egy ma született bárány. Az Uchiha gyanakodva vonta fel a szemöldökét.

- Hn?

- Ez a tied, ugye? – vigyorgott győzedelmesen felmutatva Kyót. – Megtaláltam! – A fekete szemek tányér nagyságúra tágultak, majd elkapta kisállatát, és magához szorította.

- Kyo! – ölelte át megkönnyebbülten. – Hol találtad meg? – sandított ismét a szőkére ismét gyanakvással a hangjában.

- I-izé… - fagyott le Naruto egy pillanatra, zavartan vakargatva a tarkóját. Elvégre hol is találhatta volna meg? – Mennem kell, szia! – pattant fel szégyen a futás, de hasznos alapon. – Tessék, Kiba? – rohant ki az udvarra magára hagyva az értetlen Uchihát.

 

 

Négy évesen

Naruto vigyorogva koccintott a mellette ülő, szinte csaholó kutyának öltözött Kibával. A terem lampionokkal, álarcokkal, különböző szalagokkal volt feldíszítve, mint a cirkuszban. A plafonról nevető bohócfejek lógtak lefele, egy magnóból vidám dallamok szöktek elő. Leöntötte a torkán a narancslevet, majd megtörölte az ingujjában az arcát. Az egyik szeme szemfedővel volt letakarva, édesanyja szakállat is festett neki, egyik kezében egy kampót tartott. Csak egy papagáj hiányzott a válláról, hogy tökéletes kalóz legyen. Büszkén is villogott jelmezével, kidüllesztve a mellkasát, néha megforgatta a kalapját az ujján. Igen, kétségtelenül kalóz lesz, ha felnő. És a hajóját majd Sakurának fogja elnevezni, a vitorlán pedig egy rózsaszín masni fogja díszelegni. A kislány volt a leggyönyörűbb tündér, bár az oviban minden harmadik lány annak öltözött. Narutót szó szerint elvarázsolta, még varázspálca sem kellett hozzá.

Már pattant is fel, lábai egyenesen a jövőbeli feleségéhez vitték. Megállt előtte kihúzott háttal, és boldogan rávigyorgott.

- Sakura-chan, te vagy a túszom! Táncolj velem! – nyújtotta a kezét, de a rózsaszín hajú ráncba szaladt szemöldökkel csapta azt el.

- Nem vagyok a túszod, Naruto! – borult el az arca. A szőke fiú lépett hátra párat félelmében. – És senkivel sem táncolok!

- D-de Sakura-chan! Kérlek szépen! Olyan szép vagy! – A szája elé kapta a kezét az utolsó mondat után, és vörösség kúszott az arcára.  A kislány pislogva meredt rá, majd ajkaira lassan lágy mosoly kúszott, gyönyörű borostyánzöld szemei boldogan csillantak fel, majd futni kezdett felé. Naruto boldogan vigyorodott el.

- Sakura-ch…!

- Sasuke-kun! – lökte el az útjából a betoppanó vámpírhoz sietve. – Táncoljunk!

Naruto tikkelő szemöldökkel cöcögött fel végignézve az Uchiha jelmezén. Ha neki akkora fogai lettek volna, mint neki, most minden bizonnyal a fekete hajú nyakát harapta volna el. A gyűlölt személy oldalra sandított a dühtől szinte lángoló fejű szőkére gunyoros arckifejezéssel, majd tettetetten rámosolygott a rózsaszín tündérre.

- Táncoljunk.

 

Hét évesen

Egy obszidiánfekete szempár találkozott egy mélykékkel. Mindkettőjük teste pattanásig feszült az idegességtől. Most Narutónál volt a labda, melyet erősen markolt, hogy véletlenül se ejtse le. Az osztály két részre oszlott a tesiterem két padján. Mindkét csapat a saját bent maradt emberének szurkolt. A szőke tudta, ha most sikerül eltalálnia a fekete hajút, győztek. Ha nem, akkor az Uchiha, mivel tökéletesen célzott, szinte biztos kidobja, ráadásul most is úgy leste minden mozdulatát, mintha ki tudná belőle olvasni a következőt.

- Sasuke! – ordította. – Most én fogok győzni! – szájalt magabiztosan, görcsösen szorongatva a gumilabdát. Az Uchiha csak gúnyosan kuncogott, szemei vibráltak a győzelem ízét érezve.

- Hn – tette zsebre a kezeit unottan. A teremben levő összes lány elolvadt laza stílusától, szerelmesen pillantgattak felé. Még Naruto csapata is! Az Uzumaki mérgesen mérte be a célpontot, majd nagy levegőt vett.

- Jövök! – iramodott meg düh által megnövekedett erővel, és talán pont ez a kicsattanó lendület volt a hibás azért, hogy elbotlott az egyik lába a másikban, és elejtve a labdát orra vágódott fájdalmasan felnyögve. Az összes gyerek nevetésben tört ki. Naruto szégyenkezve sütötte le a szemeit, miközben még mindig a földön feküdt, felhorzsolt térdei sajogtak. Tudta, hogy nem győzhet az Uchiha ellen, mégis áltatta magát…

Felkapta a fejét, mikor egy kezet pillantott meg a látókörébe furakodni. Kicsit felemelte a fejét – a fehér kéz Sasukéhez tartozott, aki közömbös arccal viszonozta a tekintetet. A nevetés hirtelen elhalt, mindenki kíváncsian fordult feléjük. Az Uzumaki lassan elvigyorodott, és felhúzta magát a fekete segítségével.

- Idióta – jegyezte meg a fekete hajú.

- Döntetlen? – mosolygott boldogan.

- Felejtsd el – lépett hirtelen a térfelére, ahonnan kecses mozdulattal találta vállon a szőkét.

 

 

Tíz évesen

- Vigyázz… Kész… - A két rivális pattanásig feszült idegekkel fogta a kezébe az evőpálcát. Mindkettejük előtt gombócok hada sorakozott hatalmas tányérokon. A verseny Naruto ötlete volt, aki ha másban nem, az evésben igazán tehetséges volt, szemben a sovány és kisgyomrú Uchihával. Ő mégis elfogadta a kihívást, mert méltósággal akart veszíteni.

- Szurkolok, Sasuke-kuuun! – ugrált Sakura csillogó szemekkel.

- Ebben nem veszíthetsz, Naruto-kun! – biztatta Lee a szőkét. A két ellenség utoljára egymásra sandított.

- Rajt! – ejtett le valami koszos kendőt a földre Chooji, mire mindketten hihetetlen gyorsasággal szúrták a gombócokat a pálcákra, hogy arról egyék le. Az Uchiha egy ideig tudta tartani a másik tempóját, de aztán észrevehetően lassulni kezdett, kezdte feladni, és úgy érezte, felfújódik és kidurran. Naruto azonban vigyorogva tömte magába az ételt, egy cseppet sem okozott neki gondot a huszadik gombóc. Sasukének még a gyomra is felfordult, mikor meglátta, még hány tányér sorakozik előtte.

- Add fel, teme! – nevetett a szőke nagyképűen két falat között. Az Uchiha szemei összeszűkültek, majd mikor az Uzumaki újra a tányérja fölé hajolt,  a tarkójára támasztva a fejét fejeltette meg a tál tartalmával.

- Te nyertél, dobe – vigyorgott derűsen, majd letette az evőpálcákat, és felállt. Naruto tikkelő szemekkel nézett távozó alakja után, automatikusan nyúlva a gombócért, ami pillanatokkal később a fekete hajában landolt.

 

 

 

Tizennégy évesen

- Kizárt, hogy legyőzöl – markolta meg magabiztosan a joystickot, majd oldalra kacsintott. Az Uchiha merev arccal viszonozta a tekintetet, de látszott a szemeiben, hogy a belső énje fetreng a röhögéstől. Fekete tincsei egészen lenőttek árnyékot vetve porcelán képére, egyik szemöldöke lenézően emelkedett meg, amolyan „Komolyan?” stílusban. – Akkor is, ha ilyen aranyosan nézel – vigyorgott, és csücsörített a szájával. Sasuke válaszul a képébe nyomott egy párnát, majd visszafordult a képernyőhöz.

- Csak indítsd, idióta – mondta végül.

- Először fogadjunk! – A fekete hajú fáradtan fordult felé. – Amelyikünk veszít, az fürdik a tóban. – Kék szemei izgatottan csillogtak, törökülésben ugrált elfojtva az energiáit. Az Uchiha arcára lassan rosszat sejtető gonosz kifejezés ült ki.

- …meztelenül.

- E-eh…? – röhögött fel a szőke. Eleve nagy büntetés volt februárban medencézni, nemhogy meztelenül… - Most komolyan?

- Teljesen – biccentett. – Vagy beijedtél? – kuncogott gúnyosan.

- Én? Soha! – nevetett fel győztes mosollyal. – De majd ne sírj, hogy hideg! – indította el az autóversenyzős játékot, és mindkettejük tekintete a képernyőre meredt.

 

*   *   *

 

Naruto vörösen fordította másfelé a tekintetét, mintha égetne a látvány. Ha égetni nem is, de a vérét talán egy kicsit felperzselte, és nagyot kellett nyelnie, hogy leküzdje a gombócot a torkán. Sasuke mindig is vékony volt és karcsú is, de nem emlékezett, a véznaságból ez a test hogyan változott formássá. Az Uchiha pár lépésre ácsorgott a mólótól, teljesen meztelenül. Igen, ezúttal ő vesztett, de ezért a szőkének is nagy árat kellett fizetnie. A fekete hajúnak tökéletes alakja volt. Tökéletesen lányos. De ezen felül is megbámulandó. Középmagasságán jól oszlott el a súlya, formás combjai, keskeny dereka, hosszú lábai voltak, és… markolnivaló feneke. Naruto nem értette, miért jutnak egyáltalán eszébe ilyen gondolatok. Hiszen ő hetero, ráadásul szerelmes Sakurába, mióta az eszét tudja! És mégis…

Sasuke kérdően fordult hátra, nagy sóhajjal. Látszott, hogy didereg, és a megfázás is garantált volt.

- Beijedtél? – fókuszált mereven az arcára, mert ha lejjebb ment volna, belevörösödik.

- Hn – fordult vissza makacsul, a vizet pásztázva, majd egészen a stég széléhez lépett.

- Nem kéne lemártóznod előtte…? – szólt ezúttal az aggodalom belőle, melyet nem tudott palástolni.

- Ne szólj bele, dobe – hunyta le a szemeit, majd nagy levegőt vett, elrugaszkodott a mólótól, és a jéghideg vízbe csobbant.

 

Tizennyolc évesen

A szőke fiú csillogó szemekkel simított végig a motor bőrülésén, két napon belül húszadszorra, majd a tantermébe indult, miután lezárta a járgányt. Október tizenegyedike volt, egy nappal a születésnapja után, amikor is megkapta élete második szerelmét, egy fekete Ducati képében. Mikor meglátta a garázsban parkolni, nem tudta, hogy megölelje, vagy felpattanjon-e rá. Akkor este valószínűleg az egész utca nem aludt, annyiszor suhant végig a fél városon meg-megbőgetve. Természetesen végzősként kötelező volt bemutatnia a szerzeményét, és még reggel megígérte vagy tíz lánynak, hogy őt viszi el először egy körre. Szívta is a fogát rendesen utólag, de képtelen volt nemet mondani nekik.

Mikor kilépett a suli parkolójába tanítás után, kisebb tömeg gyűlt a jármű köré. Zavartan megvakarta a tarkóját, előkészítve egy érmét, hogy valahogy kisorsolja a nyertest. Ám legnagyobb meglepetésére, mikor átvágott az embercsomón, már trónolt valaki az ülés hátsórészén, laza tartással, mintha észre sem venné a többi embert. Ki más lehetett volna, mint Uchiha Sasuke, a legnagyobb riválisa, és egyben legjobb barátja.

- Vigyél haza, Dobe – kérte, de sokkal inkább jelentette ki lusta vigyorral az arcán. Naruto sóhajtva tette csípőre a kezeit.

- Ne törd össze minden nő álmát! – morogta.

- Én vagyok minden nő álma – viszonozta komolyan a szemkontaktust, megnyomva az első szót. Az Uzumaki hitetlenül felröhögött.

- Bocs, hölgyek, haza kell szállítanom a hájas seggét! – Narutónak valójában semmi problémája nem volt Sasuke fenekével…

A tömeg egy emberként mordult fel, majd lassan oszlani kezdett.

- Csússz hátrébb – pattant fel előre.

- Fogyj le, dagadék – morrant fel, miközben felvette a neki kínált bukósisakot.

- Kapaszkodj a pöcsömbe, Teme, bírja a strapát – pillantott hátra vigyorogva, miközben megmarkolta a kormányt, Sasuke pedig sóhajtva karolta át ímmel-ámmal a derekát. – Az nem a pöcsöm – röhögött fel, próbálva poénból lejjebb feszegetni az Uchiha ujjait.

- Bocs, de ne találom – vágott vissza reflexből.

- Ez most fájt – morrant fel duzzogva, majd belökte a motort, és elhajtottak.  – Ugye tudod, hogy nem viszlek rögtön haza?

- Motorozunk egyet a naplementében előtte? – szólt a gúnyos hang a füle mellett.

- Még azt is megejthetjük. Ha már te vagy az első, akit elviszek egy körre.

- Megtisztelő – morogta kapaszkodva a kabátjába. Naruto biztonságos vezető volt, betartotta a szabályokat, és mégis viszonylag gyorsan is hajtottak, a kereteken belül. – Jó ez a gép – jegyezte meg ordítva, hogy a szőke meghallja.

- Annyi a titka, hogy teleragasztom motoros képekkel a lakást! – kiabált vissza.

- Apám zsebből előhúzza az árát – röhögött fel, fejét lassan a hátára hajtva, érthetetlen okból, majd lehunyta a szemeit. Utoljára akkor „ölelkeztek”, mikor osztálykiránduláson elvesztek az erdőben második osztályosan, és egy bokorban húzták meg magukat estére. Kényszerből.

- Flúgos.

- Csóró.

 

 

Naruto a tópartnál állt meg, messze a várostól, olykor erdei terepen végigszáguldva.  Ilyenkor mintha az Uchiha kicsit erősebben szorította volna a derekát, és enyhén megszédült, mire végre leszállhatott a motorról, lecsatolva a bukósisakot.

- Tanulj meg vezetni… - morogta zsebre tett kezekkel. Naruto csak megforgatta a szemeit, majd kitámasztotta a szerelmét, és rálépett a mólóra.

- Emlékszel még a sztriptízedre? – vigyorgott hátra levéve a cipőjét és zokniját, majd belelógatta a lábát a hideg vízbe.

- Szopj le – ült le mellé az egyik lábát átölelve, majd a térdére támasztotta az állát. A szőke röhögve kacsintott rá, kissé sziszegve.

- Jó a víz… - harapott az ajkaira összeszorított szemekkel, érezvén, hogy a lába lassan kővé dermed, és eljegesedik. Karjaival hevesen csapkodott reflexei utasításaiként, mint egy fiatal kiscsibe, néha csupán pár centire az Uchiha arcától.

- Szeretnél fürdeni? – fordult felé fenyegetően, így Naruto gyorsan abbahagyta a legyezést egy kicsit arrébb csusszanva, a feketétől biztonságos zónába. Kezdte megszokni a hidegséget, és a hátára dőlt az eget kémlelve, magában a felhők formáit fejtegetve.

- Nem kaptam meglepetés-bulit – nézett oldalra a magányába mélyedő Uchihára.

- Mivel számítasz rá, ezért meglepetés az lesz, hogy nem is fogsz – válaszolt felé se fordulva. Naruto duzzogva meredt rá.

- Légyszi! Eskü meglepődöm! – fogadta meg kiskutyaszemekkel, ismét felülve. Sasuke nagyot sóhajtott arra fordítva a fejét.

- Tudod mit? – kezdte póker arccal.

- Mit mit mit? – csillantak fel a tengerkék szemek izgatottan.

- Meglepetés! – taszított egyet a vállán, ezáltal a szőke nagy csobbanással csapódott a vízbe, majd pár másodperc múlva nagy levegővel rúgta fel magát a vízfelszín fölé, dühösen meredve az önelégülten vigyorgó Uchihára.

- Kurvára meglepődtem! – húzta össze a szemeit, félretűrve nedves szőke tincseit. – Rohadj meg! – Sasuke csak gonoszan nevetett rá, remegő vállakkal, fölényesen.

- Milyen a víz? – döntötte meg a fejét gúnyosan.

- Próbáld ki! – ragadta meg a kezét, majd berántotta. A fekete hajú egyenesen ráesett, de nem tudott arra gondolni, hogy belesajdult a mellkasa, mikor meglátta a felbukkanó fiú ázott kutya fejét. Fekete fürtjei a homlokára tapadtak, szemei mérgező nyilakat lövelltek az ő irányába. – Naaa, milyen? – röhögött vidáman, Sasuke pedig válaszul szembeköpte a szájában rejtegetett vízzel.

 

 

 Naruto grimaszolva törölte meg az arcát.

– Ez egy pozitív visszajelzés volt?

- Fulladj meg – morogta, megkapaszkodva a stég peremén, hogy felhúzza magát, mikor a szőke pár túlságosan ismerős alakot pillantott meg és visszarántotta. – Mi a franc bajod van?!

- Kuss, barom! – fogta be a száját magához szorítva. – Lebuktatsz!

- Oh, örömmel! – Sajnos Naruto keze miatt a mondatból nem sok minden volt érthető, ráadásul be is húzta őt a móló alá.

- Egy csomóval tartozom nekik, szóval kuss! – suttogta idegesen, lassan lecsúsztatva az ujjait a szájáról.

- Hn.

- …Neked nem ér le a lábad? – döntötte meg a fejét kérdően, mikor érezte, hogy Sasuke belé kapaszkodik.

- Nem te mondtad, hogy kuss?

- De aranyos! – vigyorgott rá magához préselve. Az Uchiha nyöszörögve kapkodott levegőért. – Foglak, nehogy megfulladj! – Mikor a fekete hajú erővel próbálta lefeszegetni a karjait a derekáról, egy kicsit azért lazított a szorításon, bár még így is erősen tartotta. Sasuke morogva farkasszemezett vele, ő pedig perverzen rákacsintott és kezei lassan csúszni kezdtek lefele. Az Uchiha szemöldökei vészesen szaladtak ráncba.

- Ne merd.

- Tudsz bármit is tenni ellene? – A fekete hajú válasz helyett közepes erősséggel rúgta ágyékon. Naruto összeszorított szemekkel szisszent fel, gyorsan elkapva onnan a kezeit. – Fogtam… - nyöszörögte fájdalmasan, grimaszba torzult arccal.

 

 

Húsz évesen

- Felelsz vagy mersz? – vigyorgott gúnyosan, a sörösüveget az ajkaihoz tartva. Épp egy kétszemélyes vetkőzős üvegezés közepén tartottak, és igencsak Naruto állt vesztésre, lévén, hogy csak az alsója és egy zoknija maradt rajta, ezzel szemben Sasuke egy ruhadarabot sem vett le.

- Merek - felelte bosszúsan, azon gondolkozva, a zoknit vagy az alsót érdemesebb-e levenni, ha ismét elutasítja a feladatot.

- Vedd le az alsód – somolygott jókedvűen felcsillanó szemekkel.

- Hőőő?! Ilyet nem kérhetsz!

- Nincs rá szabály – vonta meg a vállát közömbösen. Naruto ökölbe szorult öklökkel meredt rá, összehúzva a szemeit.

- Csaló! – morogta, lehúzva a zoknit a lábfejéről. – Passzolom – dobta a ruhakupacba, ahol csak az ő darabjai voltak.

- Azon gondolkozom…  - kortyolt az italba -, milyen érzés lehet örök vesztesnek lenni – sandított rá. A szőke morogva vicsorgott vissza.

- Én pedig azon gondolkozom, milyen érzés lehet női nadrágot viselni – kacsintott gonoszan felröhögve.

- Kényelmes és a méretem – nézett rá komolyan. Naruto pár pillanatig pislogva meredt rá.

- Szóval ez tényleg az?

- Hn. – Rövid hitetlenkedő bámulási szünet után a szőke szörnyű vihogásban tört ki, a hasát fogta kapkodva a levegőért, habár meg kellett állapítania, hogy ez a nadrág egyszerűen tökéletesen áll rajta. Vagy talán maguk az idomok tökéletesek hozzá. Akárhogy is, el bírta volna bámulni egy darabig.

- Ha belegondolok, tényleg olyan vagy, mint egy lány – mérte végig tetőtől talpig, - azaz a zselézett hajtól a Martens bakancsig - vékony alakját. Olyan karcsú volt, formás, és kecses tartású, hogy ha nem látja a fejét, akár még nő nembe is sorolja. Bár az arca is gyönyörű volt feminim vonásokkal, a grimaszai egyértelműen elárulták volna, nem szólva a beszédstílusáról.

- Felelek – vágott közbe, mielőtt Naruto folytatja az eszmefuttatását.

- Hm… - gondolkozott el egy pillanatra. – Megvan! Milyen érzés, amikor valaki farka a seggedbe tolat? – vigyorgott.

- Hamarosan megismertetem veled – emelte fel a sörösüveget bizonyítékként. A szőke megrettenve mászott hátrébb, a fekete hajú pedig gonoszan vigyorgott, majd kiitta a maradék folyadékot.

- Felelek – motyogta.

- Milyen gyakran masztizol? –Az Uzumaki, ha most éppen lett volna valami a szájában, az biztosan a szőnyegen landol.

- Ez meg milyen kérdés?!

- Az előző milyen volt? Dobe. – A megnevezett felforrt fejjel fordult más irányba, halkan motyogva.

- Heti kétszer minimum…

- És mikor lesz végre barátnőd? – tette fel az igazi kérdést.

- Ez már két kérdés! – visszakozott hőbörögve, de látva az Uchiha komoly tekintetét, felsóhajtott. – Francba, nem tudom! Elfoglalt vagyok! Tanulok! Dolgozom! …és nem tudok csajozni – hajtotta le a fejét.

- Vagy egyszerűen buzi vagy – vonta meg a vállát semlegesen.

- Kizárt! – tágultak nagyra a szemei. – Ugye nem?!

- Honnan tudjam? Smárolj le és kiderül – forgatta meg szép ónixait.

- He?! S-s-smároljak le?! – hátrált vérvörös arccal. – Téged?!

- Valami problémád van a megjelenésemmel? – vonta fel a szemöldökét. Naruto nagyot nyelt. Azzal sajnos nem volt, pedig milyen könnyen háríthatott volna egy ilyen indokkal…

- Csak egyszerűen húsz éve ismerlek, és… És… Mégis hogy nézne ez ki?! – hadonászott részben zavartan, részben mentegetőzve maga előtt védekezve.

- Én szexi vagyok, te meg egy szőke herceg. Tipikus buzipár. Tökéletes lenne az összhatás – vigyorodott el gunyorosan.

- De én nem akarom megdugni a szád a nyelvemmel! – ellenkezett ajkaira tapasztva a kezét.

- Azt csak akkor, ha lufit húzol a nyelvedre – kacsintott.

- Fő a védekezés, mi…? – motyogta mormogva.

- Ne védekezz – kapta el a kezét az arcától a szemeibe nézve.

- Kezdem úgy érezni, hogy te akarsz lesmárolni engem… - viszonozta a tekintetet lassan nyelve egyet, miközben már nem hajolt el, csak zakatoló fejjel várta a fejleményeket.

- Csak fogd be – csúsztatta az arcára két kezét, majd az ajkaira mart. Követelőzően, szenvedéllyel, vággyal. Naruto ha akart, sem tudott volna ellenkezni, olyan erősen tartotta a fejét a szőke, zabolálatlan tincsek közé túrva erőszakosan, mégis fájdalom nélkül. Ahogy megérezte a száját a sajátján, a teste felmondta a szolgálatot, elveszítve az önkontrollt. Lehunyta a szemét, engedve a kényeztető és bizsergető ténykedéseknek, melyek a nyelvét ingerelték mozgásra, kezei automatikusan karolták át a vékony derekat teljesen magára rántva. Megpróbált egy gyönyörű lányt képzelni a helyébe, szőke hajjal és hatalmas mellekkel, de ez a kép ahelyett, hogy felizgatta volna, láthatatlan grimaszba késztette belső énjét. Nem. Ő senki másra nem vágyik, csak erre az orbitális idiótára a mellkasán. Ez a jelenet egyszerűen így tökéletes.

Magában felhőkölve zárta össze a száját, megtagadva a passzív fél szerepét. Na nem. Ő soha. Jelzésképpen ráharapott az Uchiha felső ajkára, majd befurakodott a szűk résen. Sasuke belemorrant a csókba, de Naruto kezei olyan kérlelően simították végig a hátát a gerince mentén, hogy hamar megadta magát. Végül is egyszer engedheti nyerni…

 

 

 

Huszonöt évesen

Naruto ekkora égetően forró és feszítő vágyat még soha életében nem érzett a férfiasságában. Torkából állatiasan hangos nyögések szöktek fel, izmos combjai befeszülve remegtek a megváltásért, mint a kocsonya. Nem is tudta csodálni, hiszen ha csak egy kicsit is lejjebb vándorolt a szeme, és meglátta magát Sasuke ajkai között elveszni, azt hitte, eldurran hatalmas, merev fegyvere, és az Uchiha szájába lövell. De nem tehette, pedig mennyire rohadtul akarta…! Nem veszthette el a fogadást, miszerint tíz percen belül elélvez egy leszopástól. Az egész téma úgy került terítékre, hogy egy aktus után a fekete hajú szemrehányóan ecsetelte, hogy fel sem tud rendesen izgulni, már végeznek. Pedig ő mindig mindent megtett, hogy mindketten élvezzék, olyan hosszúra nyújtotta az előjátékot, amennyire csak bírta. Persze, hogy ez a megjegyzés mély sebet ejtett férfias büszkeségében, és ő maga javasolta ezt a próbatételt.

Csak arra nem gondolt abban a pillanatban, mikor kimondta, hogy az Uchiha milyen gyakorlatiasan tökéletes ebben a „sportágban”, a világbajnok nyelvével.

- Add fel… - szívta meg erőteljesen, a szájpadlására szorítva őt. Naruto a kielégületlenségtől sírós hangon hörgött fel, megpróbálva figyelmen kívül hagyni a golyóival eljátszadozó vékony ujjakat. Még három rohadt perc volt vissza, és ő máris a magaslaton egyensúlyozott, próbálva nem lezuhanni.

- Soha… - zihálta megszorítva a fekete tincseket talán erőseben, mint kellett volna, így visszavágásképp az Uchiha kegyetlenül szorított rá a tövére, végignyalva a hosszán, melyen erősen kidudorodtak az erek. Narutonak olyan érzete támadt, mintha a szíve nem a mellkasában, hanem a farkában dobolt volna eszeveszettül. A paplant szorította teljes erejéből, lábai párja dereka köré fonódtak, még jobban kényszerítve a mozgásra, bár ezzel maga ellen dolgozott. A hálószobában levő tükör már teljesen bepárásodott, az ablaküvegen átlátni lehetetlen volt. Mellkasa fel-le liftezett egyenetlen tempóban, ajkait szarrá harapta, hogy visszatartsa a hangját, de egy idő után erről is lemondott. Néha az igéző fekete szemeket kereste, melyek mindig gúnyosan kacsintottak rá, mintha hipnotizálni akarnák.

Minden tudását bevetve próbálta szemmel irányítani az digitális óra számlapját egy perccel előrébb, de sehogyan sem sikerült. Magában már számolt vissza, sőt, néha hangosan is kimondta az adott másodpercet.

- Ötvenhat… - nyekkent meg vágyakozó hanggal, hátradőlve a fejét. Egész teste görcsbe feszült az erőltetett visszatartástól. Sasuke egyre gyorsabb tempóban mozgatta rajta a fejét, félve, hogy esetleg elveszti a fogadást, mely nem vetett volna jó fényt rá. Az előváladék úgy csúszott le a torkán, mint a víz, nagy kortyokban.

- Harminchat… - lehelte erővel tartva vissza a csípőjét, hogy az Uchiha szájába lökje magát. – Huszonnyolc… Huszonhárom… - tapasztotta a kezét a szájára, miközben megpróbálkozott saját bőrének szétkarmolásával, hogy a fájdalommal elterelje a figyelmet a problémájáról, de annak hatóköre túl nagynak bizonyult. – Tizenhét… - Sasuke erősen szívogatta-simogatta, belsőcombjait is kényeztetve az érintéseivel, tudva, hogy itt a vég. – Tíz… Nyolc… - hipnotizálta a kegyetlen órát. – Hat… Öt… Négy… - mélyesztette a körmét a combjaiba, majd az utolsó számjegyet már felismerhetetlen nyelven ordította a levegőbe, kirántotta magát az Uchiha a szájából, majd mielőtt ő még ellenkezni kezdhetett volna, térdeplő pózba kényszerítette és semmilyen tágítással nem foglalkozva hatolt bele. Ahogy az izomgyűrűk rengetege a tagjára tapadt, átlökte, egyenesen szárnyakkal repítette át a paradicsom legmagasabb pontján. Ekkorát még soha életében nem élvezett, és sosem hagyta annyira el az ereje, hogy rögtön a partnerére essen, kizárva az egész világot az elméjéből, mintha egy ködfátyol telepedett volna az agyára.

Sasuke fájdalmasan nyögött fel a hirtelen, engedély nélküli belépésre a végbélnyílásába, érezte, ahogy a másik kitölti a spermájával, és amit már nem képes befogadni, a combjain folyik le. Összerogyott az Uzumaki súlya alatt, sziszegve, tűrve el a szenvedést.

- Ezért megfizetsz… Naruto…!

 

Huszonnyolc évesen

Gyereksírás törte meg az éjszaka csendjét. A két büszke szülő szemei egyszerre pattantak fel csemetéjük zokogásra, ma éjjel már harmadszorra. Naruto nyűgösen ásított fel és a párnába fúrta a fejét.

- Ez a te köröd… - jelentette ki fáradt hangon. Sasuke tikkelő szemekkel tornázta magát ülésbe, mérgesen meredve élettársára, de már nem volt ereje mondani semmit. Felkászálódott a meleg paplan alól, majd kibotorkált a gyerekszoba irányába olyan életkedvvel, hogy főszerepet kapott volna egy zombi-apokalipszisről szóló filmben.

- Dai… - nyitotta résnyire az ajtót, majd a kiságyhoz lépve vette karjaiba az anyukája hangját meghalló még keservesebben rázendítő kisfiút. Miközben átfogta az apró testet, fél kézzel felkapta Daisuke kedvenc plüssét, az édesen mosolygó zöld dínót, Kyot, melyet Sasuke után örökölt. – Rosszat álmodott a baba? – suttogott puszikkal halmozva el az arcát. A kisbaba hangosan hüppögve fúrta a fejét anyja nyakhajlatába, átnedvesítve a vékony pizsamafelsőt. – Igen? – gügyögött helyet foglalva a kiságy melletti babzsák-fotelben, lágyan ringatni kezdve. – Anya megvéd, anya itt van… - körözött lágyan a hátán, a mellkasának döntve aprócska fejét. Eleinte utálta az anya megszólítást Naruto szájából, de mikor kisfia aranyos mosollyal, csillogó szemekkel fordult felé a szó hallatán, kellemes bizsergés ölelte körül a szívét. – És Kyo is… - törölte meg a könnyektől áztatott arcocskát a dínó egyik karjával. Dai meglátva legjobb barátját, magához szorította, lassan elhalkuló hüppögéssel.

- Guh – pillázott nagyokat anyukája arcát vizslatva. Bár nem a vér kötötte össze őket, mégis rengeteg mindenben egyeztek. Ugyanolyan fekete szemeik voltak, tejfehér bőrszínük, ráadásul Dai nagyon gyorsan eltanulta Sasuke mimikáit.

- Guh – nyomott puszit a homlokára, halkan dúdolva egy anyjától hallott altatódalt. A csöppség befészkelve magát a meleg ölelésbe, pillanatok alatt szendergett el, anya szívverésének ritmusára. A fekete hajú még sokáig ücsörgött vele az apró tincsecskékkel játszadozva, vagy az arcát cirógatva; beszívta a finom babaillatot, melyet a legkülönlegesebb parfümnél is jobban szeretett. – Oyasumi… - suttogta lassan befektetve a kiságyba, majd mellé téve Kyot, betakargatta ügyelve, hogy mindenhol védje a paplan. Még látta jóéjt-puszi közben, ahogy álmában megfogja Kyo orrát, és boldog mosollyal hagyta el a helységet résnyire hagyva nyitva az ajtót.

- Elaludt? – fordult felé Naruto, mikor érezte, hogy besüpped mellette a franciaágy. Sasuke fáradtan bólintva húzta magára a takarót, majd engedte, hogy Naruto szorosan maga mellé vonja, és a nyakába fúrta a fejét. Az erős karok körülfonták, és pár perc alatt eljutott gondolatban az álmok kapujáig, mikor párja megtörte a csendet.

– Nem tudok aludni… - sóhajtott fel. Sasuke felmorranva hagyta figyelmen kívül, igyekezve nem is koncentrálni rá.

- Akkor ne aludj – motyogta halkan.

- Sasuke… - suttogta a nevét nyűgösen. – Altass el…

- Ez a te köröd – felelte arcán átvillanó gúnyos mosollyal.

- Ez így nem fair… - dőlt hátra a párnán feladva a harcot. Vagy legalábbis az Uchiha ebben reménykedett és hitt teljes erejével. – Alszol? – kérdezte egy idő után. Mozdulatlanul feküdt tovább, válasz nélkül hagyva a kérdést. – Tudom, hogy tetteted… - suttogott a fülébe, de semmilyen reakciót nem kapott. – Egy alvó emberrel nem jó szeretkezni – folytatta nem adva fel a próbálkozást. „Azt próbáld meg” – futott át Sasuke agyán a gondolat mereven feküdve mellette. – De megpróbálom – vigyorodott el a szőke, lassan göngyölgetve fel a fekete pizsama-felsőjét, majd végigkarcolta körömmel a gerincét, a mellkasára húzva a testét, végül végignyalt a nyakívén. Az Uchiha görcsbe szorult hassal nyomta el a hangját, próbálva nem arra figyelni, hogy éppen a legérzékenyebb pontját teszik próbára. Érezte a fogakat a nyakába szívni, mintha éppen fel akarná falni, és a kezek is végigsimítottak az oldalán, fenekén, combjain, felgyűrték a hasa közepéig a pólót, majd lágy köröket véstek a fehér bőrbe. Sasukét kirázta ettől a hideg, mintha nem lett volna elég, hogy érezte a gyenge lüktetést az öle körül.

- Nem versz át, tudom, hogy fent vagy… - kuncogott Naruto, eltűrve a fekete tincseket a szeméből. Az Uchiha válaszként grimaszolt rá, majd legördült a mellkasáról.

- Felejts el mára – jelentette ki elfordulva.

- De már felizgattál…

- Hidegzuhany – vágta rá. Naruto kérlelően nyüszített fel, de ezzel csak annyit ért el, hogy Sasuke nekivágott egy kispárnát a fejének.

- De már vagy egy hónapja nem csináltuk!

- És ha nem kussolsz el, még egy hónapig nem is fogjuk! – mondta ki az ítéletet dermesztő hangnemben, és Naruto rögtön elcsendesült.

 

Harminchárom évesen

A négyéves Daisuke rendkívül nagy tehetséget mutatott a rajzolás művészetében. Az oviban, míg a többiek az udvaron hintáztak, ő egy fa alá csücsülve élte ki kedvenc hobbiját, a rajzai mindig kint voltak a faliújságon, szülei pedig büszkén nézegették a többiekhez képest kidolgozott pálcikaembereket és válogatott színvilágú tócsapacákat.

- Most rajzold le apát, Dai-chan! – vigyorgott Naruto az ölében ücsörgő fiára, aki nevetve gyitepacizott a térdén.

- De az nehéz… - gondolkodott el végigmérve az apukáját.

- De te nagyon ügyes vagy – nyomta be az orrát. – Kérlek szépen, Dai! – mosolygott rá a levegőbe emelve.

- Na! Jó! – kapálózott kacagva, majd elfutott a rajztáblájáért és a ceruzáiért. – De akkor ne beszélj folyton! – figyelmeztette a nappali kisasztala elé térdelve, Narutóval szembehelyezkedve. – Ne mozogj már! – szólt rá morogva, rajzolva egy nagy kört a lap közepére.

- Jó, bocsánat! – kuncogott. – Az a testem?

- A fejed, Apa – felelte enyhe selypítéssel, erősen koncentrálva a művére.

- Nekem nincs ekkora fejem! – hőbörgött hangosan, míg Dai le nem pisszegte.

- Csend! – A családapa mormogva dőlt hátra.

- A négyéves fiadnak több esze van, mint neked – szólalt meg hirtelen Sasuke, vigyorogva dőlve az ajtófélfának.

- Hagyjál, asszony – nyújtotta ki a nyelvét duzzogva. Az Uchiha felvonta a szemöldökét, tipikusan olyan arckifejezéssel, amit szidáskor használ.

- Ma a kanapén alszol – mondta ki a végítéletet rezzenéstelen arccal.

- Bezzeg ha te sértegetsz… - motyogta maga elé sóhajtva, és bár a fekete hajú hallotta, elengedte a füle mellett a megjegyzést, és leguggolt a kisfiuk mellé.

- Ez egy… tök? – nyomott puszit a hajába.

- Ez Apa! – nevetett fel a kisfiú.

- Sokat nem tévedtem – vigyorodott el az élettársára sandítva, aki erre csak morogva fordította el a fejét. Dai-chan mosolyogva húzott még pár vonalat, majd felmutatta az apja tökéletes képmását.

- Kész! – pattant az ölébe az orra alá dörgölve a karikatúrát.

- Nagyon szép lett – mosolyodott el, majd kuncogva átkarolta, tovább elemezve szemmel a rajzot. – Ez is megy a hűtőre – kacsintott rá vigyorogva.

 

*   *   *

 

Míg Sasuke Dainak mesélt estimesét, Naruto morogva ágyazott meg magának a kanapén, olyan tehetséggel, amit minden férfi birtokol: tehát sehogy. Levágott oda egy párnát meg egy takarót, és ezzel késznek nyilvánítva a műveletet, halkan bekapcsolta a tévét és egy sörrel a kezében kapcsolt a sportcsatornára, elmerülve a foci örömeiben, aminek nézésében semmi senki és semmi zavarhatta meg.

Legalábbis így hitte, amíg Sasuke nem lépett ki a gyerekszobából egy combközépig érő halványlila köntösben. A szemei észrevétlenül tapadtak bombázók által irigyelt gyönyörűen formás élettársára, és mikor az elhaladt a tévé előtt, elismerően füttyentett egyet. Sasuke kérdőn fordult a vigyorgó szőke felé.

- Hány yen per alkalom? – kacsintott rá le nem véve a tekintetét róla.

- Bekaphatod – küldött csókot a levegőben, majd egy gombnyomással lekapcsolta a készüléket.

- Hé! – hőbörgött. – Még ment a meccs!

- Nem, én megyek aludni – rakta karba a kezeit. -  Te meg kint maradsz – tette hozzá.

- Miért nem akkor öltözöl így, amikor velem alszol…?

- Kiélvezem, hogy senki sem fog letaperolni hajnalban – vágta rá, megtámaszkodva a kanapé támláján. Naruto mormogva egyenesedett fel egy jóéjt-csókért.

- Oyasumi, asszony.

- Oh, úgy látom, holnap is szeretnél kint aludni – vigyorgott gunyorosan, majd hátat fordított neki, de még mielőtt ellépdelhetett volna, Naruto rácsapott a fenekére. Sasuke megnyekkenve kapta hátra a fejét kéjencen mosolygó párjára.

- Csak ellenőriztem, hogy feszes-e még – kacsintott rá, majd betakarta magát. – Oyasumi – hunyta le a szemeit.

- …tudod mit? Esetleg követhetsz – húzta feljebb észrevétlenül a köntös alját, majd a háló felé indult, Naruto pedig hűséges kiskutyaként, perverz vigyorral engedelmeskedett a gazdi burkolt kérésének.

 

 

Negyvenhat évesen

- Dai! – hívta a fiát vigyorogva, miközben pár pornó-DVD közül válogatott.

- Tessék – lépett be a nappaliba felnőtté cseperedett, karikás szemű kisfia. Habár csak pár centivel volt magasabb nála, számára mindig is ugyanaz az apró bepólyált törpe maradt.

- Tanulsz jelenleg?

- Most végeztem ki egy tételt… - mormogta unottan.

- Minek? Én simán átmentem az érettségin – kacsintott rá, majd felköhécselt lelkiismerete egy pofonja miatt. – Kettesekkel, de… - Daisuke nevetve huppant le a kanapéra, mellé. – Mindegy. Szóval, úgy gondoltam, elég érett vagy már ahhoz, hogy… - tartott hatásszünetet, majd az orra alá tolt három DVD-tokot - …megnézz apáddal egy pornófilmet! – vigyorgott rá, mintha minimum Nobel-díjat nyújtott volna át. Dai pár pillanatig pislogva meredt az apjára, majd nevetve megrázta a fejét.

- Megint keresed a bajt?

- Fogd fel úgy, mint egy oktatófilmet! Na! Légyszi! – tette össze a két kezét.

- Apa, szerintem te akarsz pornót nézni – röhögött fel. – Ha Anya megtudja, a kanapén alszol… - Naruto csak legyintett egyet.

- Bevállalom – grimaszolt. – Ez egy fontos apa-fia pillanat. – Dai vihogva mutatott arra a borítóra, amin egy meztelen nő volt.  – Tökéletes választás! – tette a lejátszóba.

- Apa, te amúgy nem meleg vagy? – kérdezett rá egy idő után a fiatalabbik Uzumaki.

- Amikor valakinek ekkora kannái vannak, az nem érdekes – legyintett ismét, majd rávigyorgott, látva Daisukében, ahogy egy világ omlik össze benne, de minimum a gyerekkora.

- Mit mondtál? – hallotta a sziszegő hangot a füle mellett. Felsikítva ugrott talpra, végigmérve a meglehetősen idegesnek tűnő Sasukét.

- H-hát te máris itthon vagy, drágám? – vakarta meg a tarkóját kedvesen mosolyogva.

- KAPCSOLD KI! – Szinte megremegve nyomta meg a távirányítón a megfelelő gombot, majd rettegve kezdett hátrálni.

- Ne legyél ideges… - kezdte félve.

- Mi a francot nézetsz te a gyerekkel?! – ordított hangosan.

- Ehh… egy dokumentumfilmet… - hátrált szép lassan.

- De azért a kannák neked is nagyon tetszettek, igaz?!

- …te most féltékeny vagy? – mosolyodott el lassan.

- Én nem vagyok féltékeny! – felelte hisztérikusan, ökölbe szorult kezekkel.

- De igen, féltékeny vagy, pedig nincs mire – kuncogott átfonva a derekát. Sasuke nagyon csúnyán nézett a szemeibe. – Ne nézz így rám, nem félek – nyomott puszit az arcára.

- Vén kujon… - sóhajtott fel.

- Két kanna nem olyan jó, mint a segged – súgta a fülébe vigyorogva.

- Tudom…

- Gyerek a láthatáron! – mormogta Dai a kanapéról.

- Akkor remélem, figyeltél, gyerek, mert így kell majd kibékítened a csajod – kacsintott rá a tipikus rókavigyorával.

 

 

Ötvenhárom évesen

- Te, miért nézegetsz képeket rólam? – tette a keskeny vállakra a kezét, áthajolva Sasukén, hogy jobban lássa egy huszonéves képét, amin félmeztelenül, kigyúrtan, vigyorogva kacsint a kamerába. Régen volt már…

- Itt még tetszettél – válaszolta fel sem nézve a fényképalbumból, majd lapozott egyet.

- Ez gonosz volt – fúrta a fekete tincsekbe az arcát. A fekete tincsekbe, melyek közé egy szürke hajszál nem vegyült. – Pedig én csak miattad súlyzózom még mindig.

- Még ha látszana…! – vigyorgott rá fel, de Naruto válasz helyett, csak átfogta a térdét és a hónalját, majd a karjaiba kapta.

- Kételkedsz még? – mosolygott rá kedvesen, és Sasuke lassan viszonozta a gesztust.

- Jó, elismerem, erős vagy – simított végig a bicepszén, melyből csak úgy sugárzott az erő. – De most már tegyél le.

- Diktátor – huppant le vele a kanapéra, majd az ölébe ültette átfonva a derekát. – Ha tudni akarod, te még mindig gyönyörű vagy… - döntötte össze a homlokuk kuncogva. A fekete hajú arcára lassan halvány pír kúszott, majd a nyakhajlatába temette a fejét. Szavai balzsamként simogatták a gyomrában repkedő pillangókat. Mert még mindig voltak.

- Szeretlek. Házsártos vén banya lettem, de azért szeretlek – mosolyodott el lehunyva a szemeit.

- Hát, ebben igazad van – röhögött fel, kivédve a vállára mért ütést. – Éhes vagyok, banya.

- Szolgáld ki magad, öreg fasz – vigyorgott rá, de persze nem engedte felállni, nem mintha a szőkés-ősz hajúnak ez szándékában állt volna.

- Ráncos az arcod – incselkedett kacsintva.

- Nem áll fel a botod – nyújtotta ki a nyelvét.

- Ó, dehogynem! – csókolt a nyakába mélyen. – Ma este kipróbálhatod, milyen hegyes a dárdám – harapta meg gyengéden.

- Talán élek az ajánlattal – nyomott csókot az ajkaira puhán. – Naruto… Milyen velem együtt élni?

- Ezt a kérdést egy női magazinban olvastad, „Mit kérdezzek meg a pasimtól?” címen? – Sasuke felmorranva fordította el a fejét. – Vagy valami párkapcsolati tanácsadó javasolta, nyanya? – nevetett fel a mérges arckifejezésen. – Ne nézz így rám – túrt el egy fekete tincset a szeméből.

– Csak válaszolj…

- Olyan, mint egy hullámvasút. Néha ráborul a fejemre valakinek a jégkásája, vagy menstruálsz, és öt percenként változik a hangulatod, de végignevetem az egészet – mosolygott rá kedvesen.

- Ez a maga fura módján aranyos volt. De a jégkásás részt kihagyhattad volna.

- Na és te? Milyen velem az élet? – vigyorgott kíváncsian.

- Jobban örülnék, ha macskám lenne – túrt a szőke tincsek közé automatikusan válaszolva a kérdésre.

- Ó, te kis romantikus… - nevetett fel eldőlve vele a puha párnák közé. – De nem érdekes, mert így alakult, és a termék nem visszaváltható.

- Azt nem mondtam, hogy visszaváltanám – simított végig a csíkokkal barázdált arcon. Még ugyanazt a gyerekes mosolyt látta, a csillogó mélykék szemeket, a nevetőráncokat, és a szőke tincseket. Az arcot, mely lassan, de biztosan, kifordította önmagából.

- Tudod mit? Motorozzunk! – ült fel hirtelen.

- Te meghibbantál – pislogott fel rá zavartan. Tíz perc múlva mégis bukósisakban száguldtak a szélben, egymáshoz simulva, mint két galamb. Akárcsak fiatalon.

- Megérkeztünk. – Sasuke összerezzent a hangra. Egész úton csukva volt a szeme, és csak hallgatta a sebesség süvítését. Lassan levette a sisakot és körbekémlelt. A stégnél álltak, ahol egyszer pucéran mártózott meg hajnalok hajnalán. Belegondolva sok kellemes emlék fűzte a helyhez.

- Itt fogtad meg először a seggem – kuncogott talpra állva.

- És nagyon tetszett – röhögött fel, megfogva a vékony csuklót, majd a mólóra ültette, és mellételepedve karolta át a derekát. Sasuke a vállára hajtotta a fejét, a lemenő nap fényében kémlelve a vizet. – Megint bele fogsz lökni?

- Megint magad mellé rántasz?

- Most ugorjunk együtt, jó? – nevetett rá boldogan.

- Uzumaki Naruto, ha be mersz rántani, én esküszöm…! – A szőke csak hangosan kacagva rajta, a karjaiba kapva rugaszkodott el vele, majd nagy csobbanással merültek el együtt a kristálytiszta vízben.

 

 

Végeredmény: DÖNTETLEN