Fordítás:

 

1: Nem ismerlek, de huszonkét évesnek érzem magam…

2: Minden rendben lesz, ha magad mellett tartasz!

3: Nem ismersz…

4: De fogadok, hogy meg akarsz ismerni…

5: Minden rendben lesz, ha táncolunk, mintha Sasuke huszonkettő lenne…!

 

 

Sasuke sóhajtva csukta be maga után az ajtón, majd lassan fáradtan csúszott le a sötét falapon. Teljesen lefárasztotta a mai nap. Korán kelt, fél hat körül, és a munkahelyén egész nap talpon volt. Pincérként dolgozott Konoha leghíresebb kávézójában diákmunkaként az egyetem mellett. Nem kifejezetten szerette, ráadásul a főnöke, Orochimaru rendesen megdolgoztatta a pénzéért, valamint még a munkatársai is meg voltak kattanva. Juugo pszichológiai eset volt a néha előtörő őrületével, Suigetsu egyenesen vonzódott a késekhez, bárdokhoz, kardokhoz, bicskákhoz, mindenhez, amivel vágni lehet. Karin pedig… A lány egy hatalmas karton bonbonnal, szerelmes tekintettel, és talán túlságosan mély dekoltázzsal várta. Az első dolga volt ingyen csokoládét osztani a betévedő vendégeknek, ahogy lejárt a lány műszakja és kilibbent a helységből. Ráadásul hiába próbálkozott idomainak villogtatásával, mert Sasuke olyan tűzforró volt, mint a nyári felhevült beton. És olyan kemény is olykor, egy bizonyos személy hatására. Bár ezt magának sem akarta bevallani. Még akkor sem, mikor meglátta a gyönyörű kék szemeket a kusza szőke tincsek takarásában. Még akkor sem, mikor azok az édes ajkak rámosolyogtak, miközben a szokásos rendelését diktálta. Az Uchiha már fejből tudta. Két pirítós egy csésze kávéval és sok cukorral. Ezt mindig kihangsúlyozta.

…még akkor sem, mikor a vendég visszafordult a napilapjához, befejezettnek tekintve a beszélgetést. Narutóval osztálytársak voltak a gimiben, és noha akkor még a mostanra férfivá érett fiú nem mozgatott meg benne semmit, kifejezetten irritálta, mostanra talán túlságosan is a szívébe zárta. Csak áhított két szót várt tőle. „Boldog születésnapot.” Vagy nem tudta a dátumot, vagy nem érdekelte. Talán bosszúból, de Naruto nem kapott bonbont.

Tudta, mikor kettő után negyed órával a lakásába vágódott, hogy a mai napnak még koránt sincs vége. Mivel már nem élt a szüleivel és bátyjával, ők szimplán csak betoppantak hozzá ilyenkor. Megesett, hogy a szomszéd asszonnyal csalogatták ki a felségterületéről pár percre, hogy besurranhassanak és meglephessék.

Sasuke utálta a meglepetéseket. Bár díjazta az elszántságukat. Főleg az édesanyjáét.

Éppen a kanapén pihente ki a nap fáradalmait, mikor családja betörést színlelve tört rá. Még Itachi párja, Deidara is velük tartott, talán ő volt a leghangosabb. Nem tudott nem elmosolyodni, bár el tudott volna viselni pár órányi csendet és nyugalmat. Megadóan fogadta a csókokat, öleléseket, amikben részesült, a tömény csokiból álló tortát rengeteg tejszínhabbal, amit a bátyja adott szeretete kifejezéseként, valamint a kötött pulóvereket, bár nyár közepe volt. Késő estig maradtak régi gyerekkori albumokat nézegetve, melyet ő feszélyezve tűrt, elengedve a füle mellett bátyja beszólásait akt babafotói láttán. Bizony, huszonkét éves lett, július huszonharmadikán, nem mintha ezt nem mondták volna el neki legalább háromszor. Alig tudta őket kitessékelni, csakis arra hivatkozhatott, hogy még csak hét közepe van, fáradt, és holnap korán kezd.  Ennek ellenére a búcsú legalább olyan hosszúra nyúlt, mint az üdvözlés.

Nagyot sóhajtva tápászkodott fel, nekiállva a vendégek utáni takarításnak. Undorodva nézett a kapott tortára, mely grimaszolásra késztette, miközben a tányérokat sikálta. Lábához Kyo, a macskája dörgölőzött éhenkórász pofával és könyörgő fekete szemekkel. Tápot és friss vizet engedett a tálkáiba, majd leült mellé a földre, és nézte, ahogy percek alatt befalja az ételt, lágyan simogatva selymes sötét bundáját.

- Tortát esetleg? – húzta magához a szemét forgatva. A cica dorombolva szagolgatta végig a felsőtestét, majd elhelyezkedett az ölében kényelmesen. – Ingyenélő – cirógatta lágyan a füle tövét a konyhaszekrénynek dőlve.

Felrezzent, ahogy a csengő megszólalt, idegesítő éles hangon. Morogva tette le az állatot és állt fel a bejárat felé indulva. Ki háborgatja még ilyen későn?

Lenyomta a kilincset kitárva az ajtót, majd értetlenül pislogott párat a jövevényre. Farmert viselt és egy undorító narancssárga inget, de neki még ez is jól állt. Zavartan mosolygott rá kezeiben egy pizzás dobozt szorongatva.

- Naruto? – nyögte ki nagy nehezen a meglepetéstől.

- Szia, Sasuke – vakarta meg a tarkóját némileg kínosan, majd inkább csak előre nyújtotta a dobozt. – Ugye szereted a pizzát? – Az Uchiha komótos mozdulatokkal, még mindig megkövülve vette át és lassan bólintott egyet, majd félreállt az útból helyet hagyva a bemenetelre. Mindenre és mindenkire számított – csak rá nem.

Az Uzumaki levetette, inkább lerúgta a cipőit, míg a fekete hajú becsukta az ajtót. Kíváncsian fordult körbe a kicsi lakásban.

- Itt rend van – csodálkozott. – Hogy csinálod?

- Hn – biccentett a fejével a nappaliba invitálva szó nélkül hagyva a kérdést. Az Uzumaki kuncogva poroszkált beljebb, amíg Kyo szó szerint nem ugrott rá. Ellenséget láthatott benne, mert erősen a lábának támadt kiszakítva a nadrág anyagát.

- Kyo! – kapta gyorsan fel a karjaiba letéve a pizzát a kisasztalra. – Rossz Kyo! – förmedt rá. – Jól vagy? – nézett a szőkére, aki éppen a nem túl mély karmolásnyomot nézegette a lábszárán sziszegve.

- Elég harcias macska… - vizsgálgatta a vörös csíkokat.

- Általában nem ilyen – sóhajtott, majd gyorsan a hálóba vitte, becsukta az ablakot, és letette a padlóra. – Ezt most ne szúrd el nekem! – suttogta elé dobva a madzagját, majd kisietett a szobából becsukva maga után az ajtót. Ezalatt Naruto kényelmesen helyet foglalt a fotelben.

- Azt hiszem, túlélem – biccentett. – Egy picit talán a te nevelésed. – Sasuke kérdőn felvonta szép ívű szemöldökeit. – Nekem még mindig fáj, mikor pofán találtál medicinlabdával – vigyorodott el. Az Uchihának apró mosoly kúszott az arcára.

- Mert csaltál.

- Nem csaltam! – húzta össze a szemeit dacosan, majd felnevetett. – Jó, egy picit – pisszegte le mutatóujját az ajkai elé téve. Sasuke kuncogva bökött a dobozra kérdő tekintettel.

- Ha jól tudom, nem vagy oda az édességekért, a pizzát meg mindenki szereti, szóval… - nyitotta ki a tetejét. – Az Uchiha szívét némi kellemes melegség öntötte el. Megjegyezte. – Boldog születésnapot. Rá akartam íratni ketchuppal, de nem vállalták – mosolygott lágyan. Sasuke szíve egyre gyorsabban és gyorsabban kezdett dobogni – maga sem tudta, hogy a mosolyától vagy a kedves gesztustól. Nem is igazán találta a szavakat.

- K-kösz…? – mondta végül halvány pírral az arcán, ami mintha ott sem lett volna. Naruto kuncogva kacsintott rá.

- Ki fog hűlni. – Sasuke lassan elvett egy szelet, ügyetlenül letépve talán a hirtelen sokk miatt. Már épp beleharapott volna, mikor észrevette, hogy Naruto őt nézi. Pontosabban az enyhén elnyíló száját. Pislogás nélkül. Gondolatban elhessegette az effajta gondolatait, és csak lenyelte a falatot.

- Finom – biccentett, majd letéve a dobozba a cikket, a konyhába sietett két hideg sörért. Ez volt az egyetlen alkohol, ami csúszott neki – de ez túlságosan is.

Végignézett magán. Biztosan borzalmasan festhet. Nem készült a családján kívül senkire, így csak egy melegítő és egy laza póló volt rajta. A fejét, különösen a haját már látni sem akarta. Felkapta a két italt, majd visszahuppant a kanapéra felé tartva az egyiket. Naruto vigyorogva vette el.

- Gondolatolvasó vagy – húzta meg, majd jólesően felsóhajtott. Követte a példáját. – Erre már szükségem volt. – Neki sokkal inkább. Már csak azért is, hogy ne úgy üljön itt, mint egy szobor. Hátradőlt a kanapén komótosan eszegetve a saját szeletét, kis falatokban, mint egy egér.

- Hé… - kezdett neki. Naruto kérdőn meredt rá. – Tulajdonképpen… Miért vagy itt? – tért a lényegre, talán kicsit bunkóbban, mint ahogy tervezte.

- Baj? – vágta rá derűsen.

- Nem. – Ő ilyet nem állított. Csak a gyomrával nem bírt néha, amikor elöntötte a forróság.

- Régen beszéltünk – vonta meg a vállát. – Persze a „Jó reggelt, mit hozhatok? Két pirítóst és kávét kérek sok cukorral” csevejen kívül. – Sasuke elmosolyodott.

- Jövőre úgyis osztálytalálkozó – vonta meg a vállait.

- Nem mindenkit tudsz lerázni ilyen könnyen, jégherceg – kacsintott rá. – Konkrétan eltűntél.

- Senki sem keresett.

- Én kerestelek. – A fekete hajú úgy érezte, az arca kezd felforrósodni ettől a két szótól.

- Honnan tudtad meg a címem? – terelte a témát tincsei és a kalóriabomba mögé bújva.

- A bátyádtól – kuncogott jókedvűen. Sasuke nem tudta, hogy áldja vagy átkozza Itachit ezért. – Oda a meglepetés, ha tőled kérem el – kortyolt a hideg italba.

- Akkor talán nem pizsamában fogadtalak volna – vonta meg a vállát. A szőke már a harmadik szeletet tömte az arcába, mikor ő még csak az első felénél tartott.

- Elfelejted, hogy négy egészségtelen összezárt év alatt én már sok helyzetben láttalak.

- Azóta szintén eltelt négy év és elfelejthetted őket.

- Soha – vigyorgott rá kacsintva. – Huszonkettő? – Sasuke bólintott egyet. – Énekeljek neked?

- Csak azt ne! – vágta rá gyorsan. Volt ideje megtapasztalni az Uzumaki énekes tehetségét.

- I don't know about you but I'm feeling twenty-two…¹- pattant fel a fotelből és a dallal párhuzamosan táncolni kezdett. Sasuke a tenyerébe temette az arcát. Egyrészt hogy ne riszáló testét stírölje, másrészt hogy elzárja magát a borzalmas dallamtól.

- Everything will be alright, if you keep me next to you!² – kapta el a kezeit, majd felrántotta maga mellé. Értetlenül és vörösen meredt rá, ahogy az Uzumaki átkarolta a derekát és magához szorította.

- Naruto! – nyöszörgött a levegőért küszködve, próbálva eltolni magától – bár belegondolva nem is volt olyan szörnyű a karjaiban lenni...

- Kezdhetsz énekelni! – vigyorgott rá.

- Ne álmodozz! És ne igyál több alkoholt! – igyekezett eltaszítani.

- Addig nem engedlek el – jelentette ki kacsintva. Kiverte a fejéből az ötletet, hogy örökre az ölelésében marad.

- Nem is tudom a szövegét!

- Duettezhetünk is – döntötte hátra, mint a filmekben, ahol a férfi a szájában tartott rózsát a nőjébe ejti. Sasuke pislogva meredt rá.

- Nincs alku! – nyögte ki végül.

- Kérlek – susogta a fülébe lágyan. Az Uchiha megborzongott tőle. – You don’t know about me…³

- But I bet you want to…⁴ - sóhajtott fel megadóan megforgatva.

- Everything will be alright, if we just keep dancing like Sasuke’s twenty-two…!⁵ – Sasuke hitetlenül felröhögött és kicsúszott a karjaiból, majd felegyenesedett.

- Befejezted?

- Jövőre elrappelem neked a 23-at Miley Cyrustól – kacsintott rá, majd újba kezdett. – Happy birthday to…! – Sasuke kezei automatikusan tapadtak a szájára.

- Ne merd! – Naruto szomorú arcot vágott, picit összeszorult a szíve a láttára. – Utolsó! – figyelmeztette hátralépve, az Uzumaki pedig boldogan kezdett el nyikorogni.

 

*   *   *

 

Az ötödik sörön lehettek túl. Vagy az ötvenediken. Olyan gyorsan fejbe csapta ez a kis mennyiség is, hogy még erre sem emlékezett. Arra pedig pláne nem, hogy miért ül Naruto ölében. Mindenesetre ez egyikük sem zavarta, és túl kómás volt ahhoz, felmérje a helyzet súlyosságát.

Ketten, de inkább Naruto, bepusztították a pizzát, s most az egykori doboz csákóként csücsült a szőke fején. Sasuke feje nekidőlt exosztálytársa mellkasának és fáradtan pislogott előre. Az Uzumaki keze a derekán pihent, az ő karjai félig-meddig átfonták a nyakát. Mint egy gerlepár. Bárcsak azok lennének.

- Sasuke… - hallotta a hangot egészen közel a füléhez.

- Hn?

- Személyes kérdés lesz… - döntötte a homlokát a fekete vállára. – Te… meleg vagy?

- Forró – motyogta. – Mint egy kályha. – Fogalma sem volt, hogy fecseghette el ezt ilyen könnyen pont neki… - Tüzes és szenvedélyes… - Naruto halkan felnevetett, és az állánál fogva kényszerítette, hogy a szemeibe nézzen.

- Efelől kétségem sincs – rázta meg a fejét kuncogva. - Te részeg vagy… - simított lassan végig a hüvelykujjával a szép ívű halványrózsaszín ajkakon. Sasuke gyomra jólesően bizsergett meg. Szemei lassan lecsukódtak, átadva magát az érzésnek. – Nem szép dolog leitatni a szülinapost, de… - dugta az ujját a szájába kíváncsian -…ha csak így lehet felolvasztani a jégherceget, akkor muszáj… - susogta a fülébe. Az Uchiha édesen felmorranva simult hozzá közelebb, fel sem fogva, hogy ő éppen illuminált állapotban szexuálisan zaklatva van. Sőt, mikor az ujj kihúzódott, csalódottan csukta vissza a száját. A ködös fekete szemek lassan kinyíltak, keresgélve a homályban egy égszínkék szempárt.

- Naruto… - sóhajtotta lassan. A kék medencék kíváncsian csillantak fel. – Ma szülinapom van, ugye? Ilyenkor bármit kívánhatok.

- Bármit – biccentett. – Bár ceremónikus gyertyáink nincsenek, de csak nyugodtan. Mi a kívánságod? – túrt lágyan a selymes fekete tincsekbe. Sasuke lassan a füléhez hajolt, mintha most a legféltettebb titkát suttogná el neki. Nagy levegőt vett, felkészülve az elutasításra.

- Csókolj meg. – Naruto ajkaira lassan jókedvű mosoly kúszott, és szembefordította az Uchihát magával, hogy csak rá tudjon nézni.

- Sasuke… Te szeretsz engem? – mondta ki végül. A fekete arca lassan halvány vörösre váltott és elkapta a tekintetét.

- Mióta beléptél farmerban és kék ingben az első munkanapomon… Két pirítóst rendeltél és kávét sok cukorral… A Konoha Napilapot olvastad és Axe-illatod volt… - hunyta le a szemeit gondolkozó arccal. Naruto nagyokat pislogva csúsztatta a kezét a tarkójára, a másikat a derekára.

- Uchiha Sasuke… - A mély medencék lassan felnyíltak enyhén megdöntve a fejét kérdően. – Meg foglak csókolni – mart az édes ajkakra szenvedélyesen, mégis lágyan. A fekete hajúban megállt az ütő. Naruto megcsókolta őt. Érezte száját a száján, kezeit a hajában, finom kölnijét, bőrének puhaságát, szívverésének gyorsaságát.

Nagy erővel lendítette meg azt az ütőt és ugyanolyan hévvel viszonozta a csókot. Naruto finoman végigdöntötte a kanapén és fölé kerekedve hívta párbajra a nyelvét. Tetszett neki ez a bánásmód, s hogy a fiatal férfi uralkodni akar felette, küzdve a dominanciáért – de ő sem adta magát könnyen. A szőke tincsekbe túrt és körkörösen cirógatta a tarkóját. Annyiszor elképzelte már, hogy smárolnak… Sokszor meg kellett állítania magát gondolatban, nehogy túl sokat álmodozzon.

- Naruto – susogta halkan, félve, ha hangosabbra veszi, kihallatszik, milyen szinten felizgatta csak egy csókkal. – Te… Te mit érzel? – Csak a választól félt.

- Sasuke… - súgta a fülébe. – Tudod milyen rohadt csábító vagy az uniformisodban? – búgta a lágyan. A fehér arcra lassan vörösség kúszott.

- Felvegyem?

- Áh, szóval te meg akarsz hódítani – vigyorodott el picit eltávolodva.

- N-nem! – vágta rá elkapva a fejét.

- Pedig az az igazság, hogy ruha nélkül tetszenél a legjobban… - kuncogott. Sasuke már vérvörösen pislogott rá nagy szemekkel.

- Naruto…

- Sasuke, akarlak – döntötte a homlokát a mellkasának. – Kőkeményen áll rád a farkam és nem bírom tovább. Küldj el, ha te nem akarod – nézett végül a szemeibe. Az Uchiha nagyot nyelt. Mindennél jobban szerette volna marasztalni…

- Mennyire keményen? – Az Uzumaki finoman megfogta a kezét és magasan ágaskodó férfiasságára vezette. A fekete hajú elfordította a fejét leplezve zavarát, és lágyan megmarkolta. Hatalmas volt, és olyan, mint egy szikla. Felnyögtek mindketten, egyikük a meglepetéstől, a másik az élvezettől.

- Ennyire… - lehelte az ajkaira hajolva és újabb csókcsatába invitálta. A szőke kezei lassan lejjebb vándoroltak az oldalán, finoman szétnyitva a combjait és a derekára fonva őket. Sasuke már ebbe az apró érintésbe is beleőrült, pláne, mikor a fürge ujjak megmarkolták a fenekét. Nem volt szűz, barátja is volt már, de nem is számolta, milyen régen értek hozzá utoljára így. Évek óta nem, ezt biztosra vette. Naruto szája a nyakára csúszott apró kis foltokat szívva a márványbőrön. Beharapott ajkakkal igyekezett kigombolni a narancssárga inget, és eléggé közbetett neki a rengeteg gomb rajta, a végén már annyira nem bírt magával, hogy letépte és három gomb el is gurult valahova a kanapé alá.

- Vadulunk? – kuncogott lágyan a szőke lecsúsztatva a vállain a textilt, majd átdobta a fotelba. Sasuke csillogó szemekkel simított végig a feszes napsütötte hasfalon, melyen hat gyönyörűen kidomborított kocka díszelgett. A látvány feljebbvaló volt a mennyországnál. Naruto gimiben sem volt punnyadt, de most legszívesebben fotósorozatot készített volna róla, hogy unalmas perceiben azokat stírölje éhes szemekkel.

- Vadulunk – rántotta le egy kéjsóvár csókra, melyből csak akkor váltak el, mikor a fekete hajúról is lekerült a pólója, majd nemsokára már mindkettőjükön csak egy alsó volt, nem sokat takarva izgalmi állapotuk szülöttjéből.

- A hálóban kényelmesebb… - nyögte az Uchiha halkan. A szőke rögtön megértve kapta fel a karjaiba. – Kezdem úgy érezni, mintha ez a nászéjszakám lenne – mosolyodott el halványan.

- Csak egyszer vagy huszonkettő, nem? – nevetett belökve az ajtót, majd finoman az ágyra fektette.

- Talán… De ha csak egyszer vagyok huszonkettő… - Naruto felvonta a szemöldökeit -, talán táncolhatnál nekem egy picit… - vigyorodott el ördögien, majd a kisszekrényen levő magnóért nyúlt, kivette a benne levő metal CD-t és felmutatott egy válogatott régi diszkózenékből állót.

- Ne… - nyögte ki röhögve. – Most komolyan táncoljak neked?

- Még a sztriptíz is belefér – kacsintott rá előkészítve a telefonját videózásra.

- Az előbb még annyira nem díjaztad a táncom…

- Mert akkor énekeltél is – kuncogott. - Gyerünk! – Naruto nagy sóhajjal állt fel, miközben Sasuke felkapcsolta a kisvillanyt és betette a CD-t a lejátszóba, majd kis várakozás után egy régi Bee Gees szám szólalt meg.

- Csak ezt ne! – ráncolta a szemöldökét, de a fekete hajú csak rákacsintott, és ő sóhajtva kezdte el riszálni a csípőjét. Az Uchiha nem tudta levenni róla a szemét, csak azt csodálta, hogy még nem folyott ki a nyál a szájából a gyönyörtől. Naruto először még eléggé visszafogottan táncolt, majd egyre jobban elengedte magát. Megfordult és röhögve kezdte neki rázni a fenekét. Sasuke hangos tapsviharban kitörve fütyült neki és röhögve esett vissza az ágyra, majd rögtön fel is ült, ahogy az alsó csúszni kezdett egyre lejjebb és lejjebb, végül a földre esett, és Naruto vigyorogva dobta félre megfordulva.

- Hatalmas – nyögte ki nagy szemekkel. Az Uzumaki sejtelmesen mászott lassan fölé gonosz mosollyal az arcán.

- Tetszik?

- Mi az, hogy…! – méregette a termetes férfiasságot.

- És a legszebb… - rántott le Sasuke alsóját -, hogy az egész ebben a kis lukban lesz – súgta a fülébe végighúzva az ujját a bejáratán. Az Uchiha kéjesen sikoltott fel, próbálva fékezni a hangját, miközben az ujj lassan becsúszott, majd követte a második is, elkezdve a tágítást.

- Síkosító…?

- Nincs – szisszent fel a fekete. Naruto visszahúzta az ujjait, majd az Uchiha ajkaihoz érintette, aki szó nélkül a szájába vette és nyalogatni kezdte, bár borzalmas íze volt. Naruto újra a bejáratába hatolt velük, kéjesen sóhajtott fel a szőke vállaiba markolva.

- Mélyebbre nem megy? – nyögte kihívóan. A szőke lassan elmosolyodott a nyakába szívva.

- Legyek kíméletlen? Kegyetlen? Erőszakos? – susogta a finom bőrbe kihúzva az ujjait a nyílásából, hogy férfiassága tetejét nyomja neki enyhén.

- Ne kímélj… -Naruto lassan gonoszan vigyorodott el, majd tövig nyomta benne magát. Sasuke teste megrázkódott a vágytól, hangosan adva hangot a tetszésének a szőke tincsek közé markolva. Összemosódtak a nyögéseik, és eggyé vált a testük a szinte izzó levegőben, melyben enyhe pézsmaszag terjengett. Az Uchiha úgy érezte, csillagokon lépked valami selymes rózsaszín masszában rekedve, miközben mindenhol körbeöleli Naruto illata. Fogadni mert volna, hogy sosem volt még ilyen tökéletes születésnapja.

Fáradtan hanyatlott a szőke mellé halkan pihegve. Az Uzumaki beterítette mindkettőjüket a vörös takaróval és mosolyogva lehelt csókot a fekete tincsek közé.

- Hé… - susogta. – Boldog Szülinapot, Jégherceg. – Sasuke lassan elmosolyodott.

- Fogd be, Szőke – smárolta le éhes ajkakkal. Sokáig csak a cuppogásuk töltötte be a hajnal csendjét, majd Naruto fájdalmasan felordított.

- Azt a rohadt…! – Sasuke értetlenül meredt rá.

- Mi a baj? – nyögte ki pislogva.

- A kurva macskád! Az a baj! – A cicus pont ebben a pillanatban simult az Uchiha mellkasához ördögien szemezve az Uzumakival.

- Kyo! – morogta, mikor meglátta az Uzumaki hátán húzódó hosszú karmolásnyomot. – Miért csináltad?!

- Mert ő a sátán! – nyöszörögte ujjal mutogatva az állatra.

- Ilyen nincs… - sóhajtott fel Sasuke.

- Vagy kizárjuk innen, vagy elmegyek! Válassz! – állította válaszút elé. Az Uchiha sóhajtva kapkodta a tekintetét a két szerelme között.

- Sajnálom, Kyo – simogatta meg a fejét letéve a küszöb elé. – Csak egy éjszaka – csukta gyorsan be az ajtót.

A macskanyávogás utána talán még egy óra hosszan elhúzódott.

 

*   *   *

 

Éles pityegés szaggatta szét a dobhártyáit csupán pár másodperc alatt. Ijedten pattantak ki a szemei az ébresztőóráján levő vörös számok után kutatva. Még csak fél hat volt. Fáradtan morrant fel. Igaz is. Neki ma dolgoznia kell. Hasogatott a feje, szisszenve kapott oda. Nyöszörgő hangokat hallott a füle mellett. Lassan és meglepődve fordította oda a fejét, majd megállt benne az ütő és tátva maradt a szája. Uzumaki Naruto feküdt mellette, édesen összegabalyodott szőke tincsekkel. Mellette. Teljesen meztelenül. És ő is az volt. Nagyokat pislogott rá, majd az emlékek a tegnap estéről sok rohadt kis minikatonaként rohamozták meg amúgy is sajgó agyát. Látta magukat pizzát zabálni, sörrel koccintani, smárolni és…

Ő lefeküdt Uzumaki Narutóval. Ő tagadhatatlanul összefeküdt vele. Hitetlenkedve ült lassan fel, belesajdult a hátsója csak még világosabban a tudtára hozva, mennyire is élvezte az éjszakát. A mozdulatára az Uzumaki kinyitotta az egyik szemét, majd a másikat is.

- Jó reggelt, huszonkettes… - ásított fel. – Annyira jellemző, hogy nem dalra állítottad be az ébresztőt, hanem ilyen monoton zajra… - zárta szorosabban a karjaiba és a mellkasára gördítette. Sasuke vörösre pirult megérezve a másik ágyékát a combjainál.

- Fogd be… - motyogta. Naruto elmosolyodott.

- Ma dolgozol, igaz? – Sasuke lassan bólintott. – Nem tudnál kivenni egy szabadnapot?

- Miért akarod, hogy kivegyek…?

- Olyan jó most itt… - adott puszit az arcára. A fekete hajú még erősebb színt vett fel.

- Naruto…? – A szőke kérdőn megdöntötte a fejét. – Mi… lefeküdtünk? – nyögte ki.

- Nem emlékszel rá? – konyultak le csalódottan az Uzumaki ajkai.

- D-de… Azt a táncot nem lehet elfelejteni – motyogta. – De… Arra már nem emlékszem, hogyan… - Naruto először csak mosolygott, majd kuncogott, végül kitört belőle a nevetés.

- Hát… Bevallottad nekem, hogy meleg vagy és hogy megszállottan belém zúgtál – kacsintott rá. Sasuke szemei kikerekedtek.

- Lehetetlen!

- Nem az – döntette a fejét a mellkasára. – Tetszik az Axe-illatom, hn? – nevetett lágyan. – Sasuke? – susogta az ajkaiba, majd uralma alá vette őket szenvedélyes csókban részesítve. Az Uchiha csak fáziskéséssel tudta viszonozni, annyira lesokkolta, hogy ilyen könnyen, csak kis mennyiségű alkoholtól is eldobta a józan eszét.

- Úristen… - sóhajtott fel. Naruto kérdőn vonta fel a szemöldökeit. – Ezt nem kellett volna tudnod…

- Nem volt nehéz kitalálni, amennyit bámultál.

- Én nem bámultalak! – vágta rá hevesen.

- De bizony – vigyorgott rá. – Gyönyörű szemeid vannak… - csókolta meg újra. Az Uchiha egészen beleszédült az édes érzésbe – és a karjaiba. Nem is igazán hitte, hogy ez a valóság, nem holmi ábrándos képzelgés megint.

- És most? – pihegte elválva tőle.

- Most az a rész jön, amikor én azt mondom, hogy „szeretlek” és te azt válaszolod, hogy „én is”. Vagy esetleg kihagyhatnánk, és ehetnénk pirítóst kávéval.

- Mennyi cukorral? – vonta fel az egyik szemöldökét huncut mosollyal az arcán.

- Rengeteggel – vágta rá nevetve.