Réges-régóta az első olyan ficem, amit sikeresen be is fejeztem, igaz, nem is túl hosszú. Naruto fandom, karácsonyi téma, shounen-ai, és nagyon-nagyon szerettem írni, igazán üdítő volt. Mint egy falat csokoládé, amitől felizzanak a boldogsághormonok. Nem hiszem, hogy írtam volna karácsonyi hangulatú ficet, és ez is csak súrolta magát az ünnepeket, de még így is megédesítette egy picit. :3

Egyébként büszke vagyok arra, hogy azok közé tartozom, akik még a mai napig is publikálnak Naruto fandomban shounen-ai ficeket, mert nagyon kevés már az ilyen, és ha van is, nem igazán üti meg a minőséget. Nem mondom, hogy én mesterműveket írok, szó sincs erről, de azt hiszem, senki nem halna bele, ha el kéne olvasnia, maximum egy picit hányingere lenne. De vannak olyan "írók", akik elintézik egy kidolgozatlan szexjelenetettel, és valami kiforratlan kapcsolattal a két szereplő között, ezeket az írásokat messziről kerülöm is, mert nem látom értelmét annak, hogy a jobb esetben nem két perc alatt elolvasható írás 80%-a dugásról szól. Az egy külön műfaj, és manapság egyre több ilyenbe futok bele, aminek kecsegtet a leírása, aztán az arcomba kapok valami szart. Miért? Miért?!

Na de visszatérve erre a ficre. NaruSasu párosítás, melegek mint állat, és egygyerekes családban élnek, a kisfiuk, Kyo, OC karakter igazából. Körülbelül kétezer szó tömör gyönyör. Ha meghoztam a kedved, kukkants bele. ;)

Sasuke hosszan sóhajtott fel, és azt olyan jelentőségteljesen, mintha egy egész mondatot ejtett volna ki a száján. De már ahhoz is fáradt volt. Nagy örömmel csapta be a bejárati ajtót, mely fájdalmasan nyekkent egyet, majd még egyet, ahogy nekidőlt, frusztráltan túrva zabolátlan koromfekete tincsei közé.

- Kikészítenek ezek az ünnepek – morogta csak úgy magának, a konyhába indulva egy pohár vízért. Le kellett hűtenie magát. A nappaliból lágy nevetés csapta meg a fülét, mely talán az egyetlen örömöt jelentette az ürümben – ha nem fordítva! Mert rettenetesen hangosak voltak. Az egész családja rettenetesen hangos, és legalább olyan instabil idegállapotú. Ódzkodott is minden egyes pohár alkohol után, amit a nagybátyja, apja, vagy bátyja legurított a torkán az ünnepi vacsora alatt. A karácsony tökéletes alkalomnak bizonyult arra, hogy fennhangon politizáljanak, de olyannyira, hogy a két legidősebb férfit csak asszonyaik voltak képesek szétszedni, vagyis inkább leszedni egymásról. Néha csodálta is az anyját, amiért sosem veszítette el a fejét az apja társaságában. Az Uchihák nem könnyű esetek, határozottan nem.

Sasuke hosszan sóhajtott fel, és azt olyan jelentőségteljesen, mintha egy egész mondatot ejtett volna ki a száján. De már ahhoz is fáradt volt. Nagy örömmel csapta be a bejárati ajtót, mely fájdalmasan nyekkent egyet, majd még egyet, ahogy nekidőlt, frusztráltan túrva zabolátlan koromfekete tincsei közé.

- Kikészítenek ezek az ünnepek – morogta csak úgy magának, a konyhába indulva egy pohár vízért. Le kellett hűtenie magát. A nappaliból lágy nevetés csapta meg a fülét, mely talán az egyetlen örömöt jelentette az ürümben – ha nem fordítva! Mert rettenetesen hangosak voltak. Az egész családja rettenetesen hangos, és legalább olyan instabil idegállapotú. Ódzkodott is minden egyes pohár alkohol után, amit a nagybátyja, apja, vagy bátyja legurított a torkán az ünnepi vacsora alatt. A karácsony tökéletes alkalomnak bizonyult arra, hogy fennhangon politizáljanak, de olyannyira, hogy a két legidősebb férfit csak asszonyaik voltak képesek szétszedni, vagyis inkább leszedni egymásról. Néha csodálta is az anyját, amiért sosem veszítette el a fejét az apja társaságában. Az Uchihák nem könnyű esetek, határozottan nem.

Ezért is sóhajtott fel megkönnyebbülten, mikor végre távozott a vendégsereg, de ez a kis öröm is foszladozni látszott, mikor megpillantotta az ünnepi asztalt. A terítőn étel- és italfoltok, a szalvéták össze-vissza hevertek, a tányérok nagy kupacban álltak a mosogatóban, némelyik székről lecsúszott a párna, és nyögött, ha arra gondolt, ma nem fekhet le éjfél előtt. Jól esett a hideg pohár víz, de már a szemhéjait alig tudta nyitva tartani, ahogy a mosogatószivacsért nyúlt. Következő karácsonyra egészen biztosan mosogatógépet kér.

A zaj a nappaliban erősödött, majd a hangszórókból is megszólaltak egy karácsonyi dal első ütemei. Utálta a karácsonyi dalokat. Idegesítették, és ha sokáig kellett hallgatnia őket, néha olyannyira felment benne a pumpa, hogy a vérnyomása az égbe szökött. Ő sem volt éppen alacsony temperamentumú, könnyen elveszítette a fejét.

Kisfia, Kyo, nagy robajjal rontott be a konyhába, egy műpisztolyt szorongatva a kezében, amiben szivacs töltények vártak arra, hogy meghúzza a ravaszt. Hangos kacajjal mászott be az asztal alá, majd az ajtóban megjelent Naruto, az élettársa is, egy ugyanolyan fegyvert hordozva magánál, a harctól izzadtan, elgombolt narancssárga ingben.

- Kyo, hova bújtál?! – vigyorodott el, járva egy kört az asztal körül, tetszés szerint benyitva pár nagyobb konyhaszekrénybe, majd hirtelen leguggolt, és diadalittasan felkiáltott, felhúzva a terítőt. – Há! Megvagy! Add fel magad, szökevény!

- Nem, nem! – pattant fel a kisfiú előbukkanva az asztal másik oldalán, a két kék szempár kihívóan farkasszemezett, majd vad kergetőzésbe kezdtek a konyhában, rikongatva és nevetve. Sasuke úgy érezte, mindjárt felrobban a feje. Azt még csak-csak lenyelte, hogy Naruto sem segít neki a takarításban, de hogy még az idegbajt is hozzák rá, az már sok volt. Olyan ideges volt, hogy attól félt, előbb-utóbb még a puszta kezével töri el a tartogatott tányért – de végül nem így lett, mert Naruto rohant bele, így a lendülettől eldobta azt a konyhapultnak esve. A tányér csak szállt, szállt, szállt, majd ripityára törve végezte a földön, nagy csattanással, ahogy találkozott a csempével.

- …hoppá – motyogta Naruto gyermeki meglepettséggel.

tovább >>