Réges-régóta az első olyan ficem, amit sikeresen be is fejeztem, igaz, nem is túl hosszú. Naruto fandom, karácsonyi téma, shounen-ai, és nagyon-nagyon szerettem írni, igazán üdítő volt. Mint egy falat csokoládé, amitől felizzanak a boldogsághormonok. Nem hiszem, hogy írtam volna karácsonyi hangulatú ficet, és ez is csak súrolta magát az ünnepeket, de még így is megédesítette egy picit. :3

Egyébként büszke vagyok arra, hogy azok közé tartozom, akik még a mai napig is publikálnak Naruto fandomban shounen-ai ficeket, mert nagyon kevés már az ilyen, és ha van is, nem igazán üti meg a minőséget. Nem mondom, hogy én mesterműveket írok, szó sincs erről, de azt hiszem, senki nem halna bele, ha el kéne olvasnia, maximum egy picit hányingere lenne. De vannak olyan "írók", akik elintézik egy kidolgozatlan szexjelenetettel, és valami kiforratlan kapcsolattal a két szereplő között, ezeket az írásokat messziről kerülöm is, mert nem látom értelmét annak, hogy a jobb esetben nem két perc alatt elolvasható írás 80%-a dugásról szól. Az egy külön műfaj, és manapság egyre több ilyenbe futok bele, aminek kecsegtet a leírása, aztán az arcomba kapok valami szart. Miért? Miért?!

Na de visszatérve erre a ficre. NaruSasu párosítás, melegek mint állat, és egygyerekes családban élnek, a kisfiuk, Kyo, OC karakter igazából. Körülbelül kétezer szó tömör gyönyör. Ha meghoztam a kedved, kukkants bele. ;)

Sasuke hosszan sóhajtott fel, és azt olyan jelentőségteljesen, mintha egy egész mondatot ejtett volna ki a száján. De már ahhoz is fáradt volt. Nagy örömmel csapta be a bejárati ajtót, mely fájdalmasan nyekkent egyet, majd még egyet, ahogy nekidőlt, frusztráltan túrva zabolátlan koromfekete tincsei közé.

- Kikészítenek ezek az ünnepek – morogta csak úgy magának, a konyhába indulva egy pohár vízért. Le kellett hűtenie magát. A nappaliból lágy nevetés csapta meg a fülét, mely talán az egyetlen örömöt jelentette az ürümben – ha nem fordítva! Mert rettenetesen hangosak voltak. Az egész családja rettenetesen hangos, és legalább olyan instabil idegállapotú. Ódzkodott is minden egyes pohár alkohol után, amit a nagybátyja, apja, vagy bátyja legurított a torkán az ünnepi vacsora alatt. A karácsony tökéletes alkalomnak bizonyult arra, hogy fennhangon politizáljanak, de olyannyira, hogy a két legidősebb férfit csak asszonyaik voltak képesek szétszedni, vagyis inkább leszedni egymásról. Néha csodálta is az anyját, amiért sosem veszítette el a fejét az apja társaságában. Az Uchihák nem könnyű esetek, határozottan nem.