Páros szám-párti vagyok. Egyenesen gyűlölöm a prímszámokat, ilyen a hét, a tizenegy, a tizenhárom... A 2016 viszont számomra egy nagyon szép szám volt. Kecsegtető. Ambíciózus voltam azzal az évvel szemben, akkor, január elsején. Nem írtam konkrét listát, de legalábbis nem maradt fent, viszont nagyjából még emlékszem, miket szerettem volna elérni.

Boldog akartam lenni. Azt akartam, hogy jól sikerüljenek az akkor már közelgő vizsgáim, amikre előre stresszem, pedig hónapjaim voltak még. Fogyni akartam. Nyitottabb akartam lenni a külvilág felé. Több önbizalmat szerettem volna.

Hogy boldog voltam-e? Azt nem tudom biztosan. Az év első felében biztos nem. Nem volt életem éve. Elég stresszes voltam. Sokszor fordultam magamba. Sokat sírtam is. De volt rengeteg jó pillanatom is. A vizsgáim sorra kitűnők lettek. Ez teljességgel kipipálható. Fogyni akartam. Nem akkor fogytam, mikor szerettem volna. Nem sikerült nyárra, de ősszel mindegy csoda folytán megindult, öt kilótól szabadultam meg, és sorra kapom a dicséreteket mostanában. Ami így év végére a magabiztosságom is növelte. Szert tettem pár olyan barátságra, amik szintén sokat segítettek, hogy jobban szeressem önmagam. Nőtt az önbizalmam. Nem lettem nyitottabb, de rájöttem, hogy ez nem is olyan nagy baj. Akik számítanak, azoknak rég megnyíltam, akiknek nem akartam, azoknak nem is érdemes.

Összegezve, 2016 a káosz éve volt. Sokat sírtam. Sokszor utáltam magam, főleg a év elején. Sokszor éreztem úgy, hogy elvesztek valakit. Kerestem (és még keresem is) a helyem. Próbáltam találni magamnak egy utat. De rájöttem, hogy nem KELL másoknak megfelelnem. Rájöttem, hogy nem KELL másokra helyeznem a fókuszt, mégha ez önzőség is. Magamnak, én vagyok a középpont. Próbáltam megfejteni, hogy én miben hiszek, hogy mi a vallásom - és rájöttem, hogy én önmagamban hiszek. Folyok az árral és majd lesz valami.

Sok minden van, amit rendbe kell tennem még a fejemben. Még mindig gyűjtöm az erőmet és még mindig próbálok eleget tenni önmagamnak. Van egy-két elvarratlan szál a 2016-os évből, remélem, elég lesz a fonál, és nem szakad el közben. Elsején elég pocsékul éreztem magam. Mint aki még nem kész újrakezdeni. Felmentem Facebookra és sorra köptek szembe az ambíciózus idézetek, a "new year new me" képek, és úgy éreztem, én erre nem vagyok kész. De semmit nem kell újrakezdenem. Folytatnom kell. Jobban.

Imádom a listákat. Akkor is listázok, amikor nincs új év, nincs új "kezdet", és valóban, nem hiszem, hogy szükséges ahhoz egy mérföldkő, hogy valaki változzon, hogy valaki belevágjon valamibe. Elhatározás kell. Viszont nekem ez az "újújúj" dolog még nagyobb löketet ad.

• Kedvesebb szeretnék lenni. Tudom, hogy sokszor félreérthető a tekintetem, az arcom, vagy a hangsúlyozásom, és néha mások olyan dolgokat vesznek magukra, amiket egyáltalán nem úgy szánok. De egyébként is hajlamos vagyok arra, hogy bunkó legyek, főleg ha rossz napom van. Ezen mindenképpen változtatni szeretnék.
• Fogyni szeretnék. Ezt eddig minden évben megfogadtam, de most érzem először úgy, hogy sikerrel is járhatnék. Öt kiló van mögöttem. Mit nekem még öt? Több önbizalmat akarok, és minél jobban érzem magam a bőrömben, annál magabiztosabb leszek.
• Kevesebbet szeretnék káromkodni. Alapjáraton nem káromkodok sokat, de amikor olyan társaságba kerülök, nagyon hajlamos vagyok rá. És elegem van belőle. Undorítónak találom, ha egy nő káromkodik. Mérsékelnem kell magam.
• Több időt szeretnék tölteni a családommal. Szeretek egyedül lenni, főleg koleszos létemre, de néha elfelejtem, hogy pont a hétvégén nyílik lehetőségem arra, hogy azokkal legyek, akik tényleg szeretnek. És ez egy elég hálátlan dolog.
• Segítőkészebb szeretnék lenni. Többet akarok segíteni a házimunkában. És másoknak is. Mert egyébként iszonyú jó érzés látni, hogy támogatni tudsz valakit. (Egyébként sokan használnak engem lelki szemeteskukának. Az már kicsit túlzás...)
• Nem akarom, hogy érdekeljen mások véleménye. Túl sokat hallgattam eddig másokra. Mostmár magamra szeretnék hallgatni. Mostmár azt akarom, hogy az én véleményem legyen a mérvadó, hogy büszke lehessek arra, aki vagyok, hogy az legyek, aki szeretnék lenni, és nem akarom, hogy mások vezessék az életemet. A saját életemet írom, és nem engedem, hogy valaki más fogja helyettem a tollat.

FIRST PAGE OF 2017. LET'S WRITE A FUCKIN' MASTERPIECE!