#12 “Kamaszhiszti„2016.11.20. 21:07, Pillangó
 Imádok kocsikázni. Hozzáköttetem magam a telefonom zenelejátszójához a fülhallgatómmal, ezáltal pedig önmagam a gondolataimmal, és csak bámulom a kinti tájat a kedvenc számaimat hallgatva, ahogy suhanunk a sötétségben, és csak néha hajt el-el mellettünk egy fehér fénycsóva. És általában nagy hülyeségeken szoktam gondolkozni, ma is ugyanez történt. Néha csak keresem az élet értelmét, kisebb elméleteket futtatok le, magyarázatokat keresek arra, hogy mi miért történik, vagy miért nem. És úgy tűnik, az agyam ezúttal azt a cselekménysort vázolta fel, amit nevezzünk kamaszhisztinek. A szülők kapják be, a tanárok kapják be, a barátok a családunk, ennek ellenére gyakran cserélgetjük őket, mintha bizonyos időszakonként vissza-visszatérnénk az árvaházba és mindig visszacserélnénk a kapott gyereket. Minket senki nem ért meg, nem is fog soha, mindenki csak rosszat akar és becsapni, kibeszélni. Felrúgjuk a szabályokat, nekimegyünk egymásnak, bolyongunk, ártatlanok vagyunk, sajnálnivalóak, bőgünk és nevetünk, ingadozunk, és keressük a helyünket.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
