Kártyavár2016.11.02. 15:38, Pillangó
Fogtam a kezed, amíg csak lehetett,
Száguldtunk az úton, forogtak a kerekek,
Előttünk csattogott az idő vasfoga,
Mögöttünk csattant az élet ostora.
Az élet egy játék, álmokat üldöztünk,
Fogócskáztunk sokszor; győztünk, vesztettünk.
Kicsúszott a föld a lábaink alól,
De futottunk, mert tudtuk, vagyunk valahol.
Azt mondták, minden végtelenül véges,
Rá kellett jönnünk, mi sima volt, most érdes,
Hazugságban éltünk, táncolva a pengén,
Te dönthetted el, komolyan vagy lengén.
Futottunk, futottunk barátaink elöl,
Mentünk, bár tudtuk, ami jó, az megöl.
Kopár sivatagban vért adsz, hogy vizet érj,
Pénzzel fizetnek azért: mit mire vélj.
Követtük az utat, nem tudtuk, hova vezet,
Csukva volt a szemünk, nem láttuk a teret.
Futottunk a Rosszhoz, azt mondta, hogy „várva vár”,
Nekünk jött az élet, s mi dőltünk, mint a kártyavár.
|