Jéghideg2016.11.02. 19:01, Pillangó
Valami ott bent már régóta feszít,
de csak most adtam neki nevet.
Régóta éreztem nyakamon
a szorító kezet.
Egyre csak szorult;
körme belevájt a bőrbe,
s folytak a vércseppek a hideg márványkőre.
„Nem lehet mindig színlelni a mosolyt”,
gondoltam, ahogy az eső keresztülfolyt világom ablakain,
„egyszer majd beázik a tető”,
s eközben csepergett az eső.
Túl kellene lépni egy magas küszöböt,
de mit ér az agy, ha a láb törött,
s csak esni lehet súlytalan?
Szabad vagyok2016.11.02. 15:43, Pillangó
Egy játékkonzolt tartogatsz szorosan a kezedben,
És azt hiszed, irányíthatsz, ha húzogatod a kart,
De mindenből kifogy egyszer az elem,
És bizony a konzolodból már régen kifogyott;
Ha mégse, kihúzom a konnektorból és elvágom a drótot,
Mert én szabad vagyok, és koordinálatlan, és talán egy állat,
De attól vállalom, mert én szabad vagyok, és irányíthatatlan,
És úgyis mindig letérek a GPS-ről, az útról, néha még a saját lábam is hátrahagyom,
És csak kúszok a földön előre, de sosem arra, ahova akarod,
Mert leszophatsz, ha akarsz,
És pampoghatsz, ha akarsz,
De nem fog érdekelni, és befogom a fülem, nem mintha amúgy figyelnék,
Minden szavad csak egy ék, amitől nem tudom becsukni az ajtót.
Kártyavár2016.11.02. 15:38, Pillangó
Fogtam a kezed, amíg csak lehetett,
Száguldtunk az úton, forogtak a kerekek,
Előttünk csattogott az idő vasfoga,
Mögöttünk csattant az élet ostora.
Az élet egy játék, álmokat üldöztünk,
Fogócskáztunk sokszor; győztünk, vesztettünk.
Kicsúszott a föld a lábaink alól,
De futottunk, mert tudtuk, vagyunk valahol.
Gaz látomás2016.11.02. 15:35, Pillangó
Mozog a szád.
Látom, de nem értem,
Fogalmam sincs, mire véljem,
Gaz látomás.
Szorító kezed
Nyakam köré fonódik,
Légzésem elfojtódik,
Ajtómat vered.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
