...avagy egy normál blogbejegyzés a mai napomról, mert ilyen még nem volt. Nem mintha történt volna bármi érdekes, egyszerűen kedvet éreztem hozzá, hogy dumáljak a semmiről, altatónak ez is jó.

Már akkor éreztem, hogy nem ma fogom megváltani a világot, mikor alapból negyed órányi késéssel ébredtem, ugyanis az ébresztőt meg se hallottam. (Azt inkább kihagyom a részletekből, hogy én vagyok az oka, mert fél tizenegykor mentem aludni, abszolút kihagyható.) Ezt csak fokozta az, mikor a sminktükröm úgy döntött, hogy ő egy gyönyörű sasmadár, és levágódott az asztalomról. (Dehogy én löktem le, áh...) Akkora mázlim azért csak volt, hogy nem maga a tükör törött, csak a tartója, de sokkal nem jutottam előbbre, mert már így is négy-öt könyvet szoktam alápakolni, máshogy nem tudok tusvonalat húzni. Kipróbáltam az új Alverde ecsetes korrektorom, amit kb. két hete vettem a DM-ben, sokkal jobban fed, mint az előző, meg vagyok vele elégedve (sajna van is mit fedni jelenleg). A múlt héten elhatároztam, hogy mostantól minden reggel és este is fogok fogat mosni, mert nagyon hajlamos vagyok elhanyagolni a fogaimat. Szerencsére nem olyan sárgák, de lehetnének fehérebbek is egy kis szorgalommal, eddig sikerült megtartani a fogadalmam.

Meglepetésemre reggeltől kezdve a napom viszonylag felfele ívelt, matek tézét írtam, de ahhoz képest, amire számítottam, még "egyszerű" is volt, négyesre számítok, ettől a tárgytól, emelten, nem is várok többet, szerencsére a tanáron kívül más se. Tesin már harmadik órában kifutottam a beleimet, ez a 4*400 méter sprint maga volt a pokol, de amikor végre túllettem rajta, büszkén gondoltam arra vissza, hogy nem haltam bele, nem álltam le sétálni, és vége van. Az más kérdés, hogy kínszenvedés volt utána félizzadtan beülni arra a további öt órára, nyolcadik órában már a padot fejelgettem.

Jelenleg törire kéne tanulnom, de valahogy annyira nem tud már érdelni, a szemeim is lecsukódnak félig, nem érzem az erőt se rá... A történések nagyjából megvannak, az évszámok kb., majd óra előtt átolvasom, vagy valami, és go with the flow. Ami egy kicsit fokozza a hangulatom, az az, hogy holnap négy órára már otthon leszek, mégha csak egy napra is, valamint hogy olyan nyugalom van végre a koleszszobában, így, hogy ketten hiányoznak, hogy legszívesebben elrepülnék nirvánába. Az egyenruhám már kikészítettem a kokárdával együtt (egyébként annyira szeretem az egyenruhánkat, matrózblúz, szoknya, jelvény és nyakkendő, bár a jelvényt elhagytam), és örülök, mint majom a farkának, mert a szoknyám, ami fél éve még enyhén feszült, szinte lecsúszik rólam.

Amit még mára tervezek, az a videónézés, hogy kicsit kikapcsoljak, valamint célom meginni még majdnem egy liter folyadékot, mert nagyon aláadtam a mai nap folyamán, érzem is, hogy nehéz a fejem. Amit még meg szerettem volna említeni, hogy mennyire örülök annak, hogy annak ellenére, hogy mekkora kihagyásom volt bejegyzések nélkül, felfele ível a látogatottságszám, a portállista 2. oldalán vagyok 17,9-es átlaglátogatásszámmal. Ezúton is szeretném megköszönni, nagyon cukik vagytok.

Hűha, már egy hónapja él a blog! Nem hittem volna, hogy ekkora kitartásom lesz hozzá, eddig egy blogom sem húzta ilyen hosszan - pedig volt egy pár, különböző felületeken - például Blogsport, vagy Blogger - egyaránt (mostanra rendre megsemmisítve). Ezt november másodikán hoztam létre, de elsejétől számolok, mert azon a napon nekem fejben már megvolt az ötlet, megszületett, csak még nem létezett. Ez de értelmes magyarázat volt. Egy egész hónap eltelt, és rá kellett jöjjek, hogy egy igazi "blogos" bejegyzést sem írtam. Nem adtam részletes betekintést a mindennapjaimba, nem meséltem el, hogy felkeltem X:Y órakor, müzlit ettem, aztán elmentem vécére, lehúztam öt dolgozatot suliban, stb. Miért van erre szükség egyébként? A legtöbb erről szól, de miért? Semmi érdekes nincs benne, ezek mindenkivel előfordulhatnak-előfordulnak, igen, mindenki úgy kezdi a napot, hogy elmegy vécére. Azon filóztam, hogy ez miért olyan jó az embereknek? Jó beleásni magukat más életébe? Mert igen, a blogok online naplók, de ez el is veszti a hitelét, ha a blogger nem mer bármit megosztani a közönségével, ha nem megy bele a részletekbe, ha nem mer nyíltan nyilatkozni. Én sem tekintem magam teljes jogú bloggernek, de nem is akarok az lenni. Nem merném, és nem is lenne célom, hogy teljesen megnyíljak, és sosem fogok tudni egy internetes felületet naplónak látni. Nem célom átadni életem minden pillanatát, arra jó a gondolkozás (már amikor vannak gondolataim, matekon aligha). Szóval mi is a célom? Szórakoztatni. Közösséget építeni. Érdeklődést kierőszakolni. Olyan témákba ásni bele magam, amiket mindenki ismer, amikben mindenki jártas, és eközben önmagam maradni. Önkifejezés. Egy hónapja még nem igazán tudtam, mit akarok, de már kezd derengeni az utam. Sok mindenre elég az az egy hónap. Na de nézzük a statisztikákat!

• Összes látogatás november 2. óta: 342
   Ez átlagosan napi 11 embert jelent.
• Bejegyzések száma: 26 (Vagyis 1,2 naponta került fel új bejegyzés.)
• Eddigi legforgalmasabb nap (2016. november 3.) látogatottsága: 29 [Ami a blog létrejöttét követő első nap, tök boldog voltam!!!]
• Jelenleg az elmúlt két hét látogatottsága: 13,9
• Hozzászólások: 3
• A portállistában az 71. helyen, a 2. oldalon vagyok.