Régen posztoltam bármit is, mondhatni kihalt az oldal, s az elmúlt hetekben egy kicsit én is. A cicám halála még mindig megvisel, még mindig eszméletlenül hiányzik, bár túl tudtam lépni a fájdalmakon - de azért még mindig elsírom magam néha, ha sokat gondolok rá. Ami, vagyis aki vigasztal, az Spuri, a testvére, akit bár megsimogatni nem lehet, enni jár hozzánk, és már akkor elszalad, ha sokáig nézünk a szemébe, mégis annyira emlékeztet Makacsra, hogy megnyugtatja a szívem. Mintha őt látnám. Néha kimegyek a sírjához a kertünkbe, már ültettünk oda egy gyönyörű szép százszorszép-csokrot is, néha beszélgetek vele. Nem, nem vagyok őrült, csak betegesen ragaszkodó.

A mindennapjaimban nagy szerepet kapott az edzés, bármiféle mozgás. Bizonyítja, hogy a minimumot emeltem napi 20 percre, miközben a terv fokozatosan nehezedik, és próbálom minél változatosabban csinálni, egyik nap lábnap, másnap hasra edzem... A héten kétszer voltam futni is a nagy jóidő örömére. Nem mondom, hogy élveztem, nem esett olyan jól, mint vártam, talán mert túl melegen öltöztem, és már tényleg a komfortzónámon kívül voltam, viszont a számok nem hazudnak. Letöltöttem egy alkalmazást, ugyanazt, mint amit tavaly nyáron használtam futáshoz - számolja az elégetett kalóriát, a megtett távot, a sebességet, és még sok mást is, és drasztikus változást láttam a tavalyi évhez képest. Míg tavaly 3.2 kilométert majdnem 26! perc alatt futottam le, most 22 perc volt a legrosszabb időm, amit akárhogy is számolunk, 4 perc javítást jelent. Úgy érzem, kezd beérni minden igyekvésem gyümölcse, a sok edzés, és hát csaknem -12 kilogramm minusszal tavalyhoz képest jóval könnyebb bármit csinálni. Mert igen, már 11.7 kiló ment le rólam bármilyen drasztikus diéta nélkül. Az újévi fogadalmam január elsejétől számítva 5 kilogramm leadása volt egész évre vonatkozóan, ehhez képest 3.5 hónap alatt kereken 6 ment le rólam. Végre úgy érzem, elérek valamit. A minap jártam a New Yorkerben, és talán ez volt az első olyan vásárlás évek óta, amikor a próbafülkében nem csak arra tudtam gondolni, hogy hogy lehetek ilyen undorító, sőt tetszett, amit láttam. De korántsem vagyok elégedett, csak bizakodó, további 8 kilótól szeretnék még megszabadulni, bizony van honnan fogyni.

Ma jutottam hozzá életem első sminkkészletéhez. Húsvéti ajándék a nagyszüleimtől, egy közepes méretű sminkbőrönd (amivel a kezedben úgy nézel ki, mint a filmekben a kurva fontos bőröndös emberek), tartalma 32db szemhéjfesték, 2db pirosító, 2 rúzs, 4 körömlakk, 2 szájfény, 3db szem- és 1db szájceruza, továbbá 6 kisebb ecset. Mülleres, úgy gondolom közepes kategóriájú, noname kínai, ennek ellenére meglepően jó. Főleg a szemhéjfestékek, ma nem hazudok ha azt mondom, a napom ötödét próbálgatásokkal töltöttem, és mindenkit kifestettem, aki az utamba került. Pozitívum és negatívum is, hogy rohadt nehéz lemosni. :D

A karácsony az egyik kedvenc ünnepem. Az égőkkel kidíszített házak és villanyoszlopok, az égősorral körbetekert fák, a minden sarkon kapható forró teák, a csípős hideg, a mikorleszmárhó? és az utána való reménytelen várakozás, a megunt karácsonyi dalok, és az ünnep minden egyes kis tartozéka, a karácsony hangulatát idézi fel bennem. Mi szeretjük nagy családi körben ünnepelni az ünnepeket. Ilyenkor papa-mama-unokatestvéreknagynénik-nagybátyok összegyűlnek, három napon keresztül csak eszünk és eszünk, egyik nap az egyik nagyszülőnél, másik nap a másiknál. Még a svájci rokonaim is hazajönnek, mert az az összetartozás ünnepe a családunkban. Megvannak a hátulütői, néha már kicsit sok az emberekből, és vannak roppant érdekes rokonaim is, de végtére is, színes a világ, nem? A halászléért amúgy is megéri. Meg a bejgliért.

Amit viszont utálok a karácsonyban, az az ajándékozás. Mármint nem maga az ajándék, csak a folyamata. Az első fázis a legrosszabb, amikor az ajándékot választanod kell. Végig kell menned fejben az elmúlt egy évben, hátha a bizonyos illető mondott bármi olyat, hogy nagyon szeretne valamit megkapni, ezután mérlegeled, hogy a költségvetésbe belefér-e, legtöbbször nem, szóval veszel neki a bögrét. Ami szintén kényelmetlenné teszi az ünnepeket pedig, amikor megkapod az ajándékod, és az adója nagy csillogó szemekkel figyeli a reakciódat, hogy milyen arcot vágsz, mikor kibontod, és akkor is tettetned kell, hogy tetszik, ha életedben rosszabbat még nem kaptál. Ilyenkor nagyon kreatívnak kell lenni, mert legtöbbször nem elég elmondani, hogy "mindig is ilyenre vágytam", meg hogy "olyan nagy hasznát fogom venni!", nem részletesen analizálnod kell, hogy mennyire fantasztikus, mert csak akkor hiszi el.

De mint mondtam, a halászléért minden megéri. Meg a bejgliért. Boldog karácsonyt és kellemes ünnepeket minden kis pillangónak szerte a nagyvilágban!