El sem tudjátok képzelni, hogy mennyire hiányzott már a versírás. Nagyon elszoktam tőle. Kisebb koromban volt egy kis jegyzetfüzetem, emlékszem, zöld volt és Toy Storys, még mindig őrizgetem, néha fellapozom és jókat derülök. Mindenhova magammal vittem, és ha volt tíz szabad percem, elővettem, és verset írtam. Mindegy volt, miről. Néha arról, hogy mennyire unatkozom, vagy hogy éhes vagyok, vagy rímekkel írtam le, hogy mi volt a suliban, de nem voltam kételyeim magammal szemben. Írtam, mert szerettem írni - aztán megfertőzött a bizonytalanság, és az önmagammal szembeni elégedetlenség. Először túl gyorsan akartam fejlődni, és elkeserített, hogy sosem voltam elégedett azzal, amit csináltam, másnapra már csak grimaszoltam a kezemben tartott papírra, vagy MEGSEMMISÍTETTEM. Másrészt láttam, hogy sok kortársam mennyivel jobban ír verset, és milyen szépeket, én meg... És ezek után szinte nem mertem tollat fogni, mert nem akartam elkeseredni ismét. Pedig, azok az évek, amikor nem muszájból csináltam, hanem élvezetből és gondtalanul, hozták a legnagyobb fejlődést. Mára már túlléptem nagyjából az ilyen bizonytalanságokon, mert már nem érzem úgy, hogy nekem írnom KELL, csak írok, mikor jól esik - de sokkal kritikusabb szemmel alkotok meg minden egyes sort. A szombat este is egy ilyen pillanat volt, felcsaptam egy teljesen üres kis noteszt, és írtam. Egyelőre tetszik. Ki tudja meddig. Lehet két héten belül szörnyülködni fogok. Meglátjuk.

Nagyon régen írtam már TT-cikket, nem igazán járt mostanában a fejemben, és kicsit hiteltelennek érzem, hogy úgy írok írásról, hogy közben nem is dolgozom semmin. (Vigyázat, szóismétlés veszély.) Mégis az vett rá egy újabb cikk megírására, hogy a bal oldalt található szavazásban (2 szavazattal xDD) az első helyre került, szóval úgy gondolom, egy kis igény azért van rá. Felírtam magamnak pár ötletet, amit láthattok a bal oldali menük egyikében is, sokáig szemezgettem velük, végül a szemem azon a pár szón akadt meg, amit a címben is láthattok. Avagy, hogyan indítsuk el a regényt? Én személyesen a legelején minden egyes mondatot átgondolok kétszer-háromszor is, mert tökéletesnek kell lennie és gördülékenynek. Képes vagyok háromszor átfogalmazni, csak hogy biztos minden a helyén legyen, ezért ez a cikk leginkább a hozzám hasonló maximalista írópalántáknak íródott.

Nem számítottam semmi ilyenre a WattPad-től, hiszen nem is vagyok ott túzottan híres az aktvitásomról (amúgy se :D bár fokozatosan növekszik a követőim száma, meglepő is a számomra), ennek ellenére Animafangirl011 jelölt egyfajta 10 tény-10 kérdés típusú díjra, ami nagy örömmel tölt el, és nagyon örülök, hogy ennyire tetszett neki egy művem. Amit viszont kijelentek, hogy a díjat nem adom át senkinek, ugyanis nem olvasok magyar WP-íróktól semmit, kizárólag angolul, tehát nem is ismerek senkit, akit megjelölhetnék. Pontos utasításokat amúgy sem kaptam még soha arról, hogy pontosan miről is szól ez a 'díj', amit én inkább kihívásnak hívnék, de megpróbáltam kilogikázni. És köszönöm szépen Animefangirl011-nek. :)

Tíz tény rólam:

• Verset csak füzetbe, kézzel tudok írni.
• Imádom a friss illatú parfümöket, tusfürdőket.
• Plüssökkel alszom - egy egyszarvúval, egy macival, egy kutyussal és egy vaddisznóvalmalaccal.
• Rejtett szemem van, ezért nagyon nehézkesen tudok sminkelni.
• Sokszor ASMR-videókra alszom el.
• Inkább cicás vagyok, mint kutyás, rengetegszer álmodom cicákkal (akár szó szerint is, néha a cicámmal szoktam aludni).
• A bal és jobb oldalam szinte mindenben különbözik, kisebbek a szemeim, nagyobb a mellem, fél centivel kisebb a talpam, íveltebb a szemöldököm, gyengébb a karom-lábam a bal oldalamon.
• Imádom a gyümölcsteákat, főleg a citrom- és barackteát.
• Énekeltem már kórusban, azóta is hívtak.
• Késsel-villával eszem a pizzát.

Ezúttal a nyelvtankönyveket és füzeteket vesszük elő, mert úgy gondoltam, szükség van rá. Böngészgettem egy alacsonyabb színvonalú írói oldalon, és egymás után szaladtam bele olyan történetekbe, amelyek - sok egyéb nyelvtani és központozási hiba mellett - hemzsegtek a hasonló alakú szavak rossz felhasználásától. Megdöbbentett, hogy egyesek ennyire nem tudják használni a saját anyanyelvük akár legalapvetőbb szavait, ezért boncolgatnám most ezt a témát.

A hangalaki (esetleg csak helyesírási) és rendszerint jelentésbeli etimológiai összefüggések alapján a kellő nyelvi ismeretek hiánya miatt könnyen összetéveszthető, de a szöveg szintjén félreértést nem okozó, a köznyelvben néha pusztán stilisztikai különbségeket mutató szavak, szóalakok. (>> forrás)