Én utáltam vizet inni. Se íze, se bűze, mi értelme van? Valahogy így álltam mindig is hozzá, sokkal jobban kedveltem a gyümölcsitalokat, teákat, sajnos a cukros üdítőket is. Talán pont amiatt, mert túl sok cukrot vittem be folyadék formájában, hosszútávon elvette a kedvem tőlük. Nem voltak már üdítőek, nem csillapították a szomjam, nem estek jól, és én is éreztem, hogy ez így nem lesz jó. Drasztikus változást hoztam, és a 2016-os nyár folyamán, mikor amúgy is folyton szopmjaztam valamire, átálltam a vízivásra. Eleinte nem igazán jött be, szinte keserűnek éreztem, de fokozatosan hozzászoktam, megkedveltem, mostanra pedig már imádok vizet inni, és 1,5 literes palackokkal járkálok suliba is. Ami segített abban, hogy megkedveljem, egy olyan program volt, mely testsúly, időjárás, és mozgásmennyiség alapján kiszámolta, mennyit vizet kellene meginnom naponta, és rögzíthettem is, ebből mennyit sikerült ténylegesen bevinnem a szervezetembe. Az alkalmazást még most is használom, de már megtanultam én magam is, hogy mennyi vízre van szükségem, és ha nincs meg a minimális bevitelem, már rosszul érzem magam. Ez a váltás hatalmas vátozásokat hozott az életembe, minden területen, mindenképpen pozitív értelemben, ezért észrevételeimet szeretném veletek megosztani.

Páros szám-párti vagyok. Egyenesen gyűlölöm a prímszámokat, ilyen a hét, a tizenegy, a tizenhárom... A 2016 viszont számomra egy nagyon szép szám volt. Kecsegtető. Ambíciózus voltam azzal az évvel szemben, akkor, január elsején. Nem írtam konkrét listát, de legalábbis nem maradt fent, viszont nagyjából még emlékszem, miket szerettem volna elérni.

Boldog akartam lenni. Azt akartam, hogy jól sikerüljenek az akkor már közelgő vizsgáim, amikre előre stresszem, pedig hónapjaim voltak még. Fogyni akartam. Nyitottabb akartam lenni a külvilág felé. Több önbizalmat szerettem volna.

Hogy boldog voltam-e? Azt nem tudom biztosan. Az év első felében biztos nem. Nem volt életem éve. Elég stresszes voltam. Sokszor fordultam magamba. Sokat sírtam is. De volt rengeteg jó pillanatom is. A vizsgáim sorra kitűnők lettek. Ez teljességgel kipipálható. Fogyni akartam. Nem akkor fogytam, mikor szerettem volna. Nem sikerült nyárra, de ősszel mindegy csoda folytán megindult, öt kilótól szabadultam meg, és sorra kapom a dicséreteket mostanában. Ami így év végére a magabiztosságom is növelte. Szert tettem pár olyan barátságra, amik szintén sokat segítettek, hogy jobban szeressem önmagam. Nőtt az önbizalmam. Nem lettem nyitottabb, de rájöttem, hogy ez nem is olyan nagy baj. Akik számítanak, azoknak rég megnyíltam, akiknek nem akartam, azoknak nem is érdemes.