Szabad vagyok2016.11.02. 15:43, Pillangó
Egy játékkonzolt tartogatsz szorosan a kezedben,
És azt hiszed, irányíthatsz, ha húzogatod a kart,
De mindenből kifogy egyszer az elem,
És bizony a konzolodból már régen kifogyott;
Ha mégse, kihúzom a konnektorból és elvágom a drótot,
Mert én szabad vagyok, és koordinálatlan, és talán egy állat,
De attól vállalom, mert én szabad vagyok, és irányíthatatlan,
És úgyis mindig letérek a GPS-ről, az útról, néha még a saját lábam is hátrahagyom,
És csak kúszok a földön előre, de sosem arra, ahova akarod,
Mert leszophatsz, ha akarsz,
És pampoghatsz, ha akarsz,
De nem fog érdekelni, és befogom a fülem, nem mintha amúgy figyelnék,
Minden szavad csak egy ék, amitől nem tudom becsukni az ajtót.
Nyár2016.11.02. 15:41, Pillangó
Nyár édes illata
Perzsel a levegőben,
Majd illan tova.
Tünemény idő
Reppen ujjaim közül,
Csattog vasfoga.
Kártyavár2016.11.02. 15:38, Pillangó
Fogtam a kezed, amíg csak lehetett,
Száguldtunk az úton, forogtak a kerekek,
Előttünk csattogott az idő vasfoga,
Mögöttünk csattant az élet ostora.
Az élet egy játék, álmokat üldöztünk,
Fogócskáztunk sokszor; győztünk, vesztettünk.
Kicsúszott a föld a lábaink alól,
De futottunk, mert tudtuk, vagyunk valahol.
Gaz látomás2016.11.02. 15:35, Pillangó
Mozog a szád.
Látom, de nem értem,
Fogalmam sincs, mire véljem,
Gaz látomás.
Szorító kezed
Nyakam köré fonódik,
Légzésem elfojtódik,
Ajtómat vered.
A lány és a köve2016.11.02. 15:33, Pillangó
Magányosan járom a szürke hétköznapokat,
A ponttól B pontig, villanyoszlop villanyoszlop után (melyekben persze nem cserélnek égőt, na ez égő),
Elém kerül egy kő, belerúgok, mert miért ne? Belém is sokan rúgnak, a kisebbeket el kell tiporni,
Úgyis mindig ezt hallom a hírekben, meg az újságban, meg a rádióban,
És miért én, pont én lógnék ki a sorból, ha olyan jól esik?
Amúgy is dühös vagyok, fájjon csak neki,
Újra a lábamba botlik, újra elrúgom magamtól,
Se veled, se nélküled a kapcsolatunk,
Olyan hosszan követ, hogy kutyának nézem,
Mint egy bumeráng, csak pofán ne csapjon,
Ő a háziállatom, pórázon vezetem,
Aztán már csak markomba fogom, zsebre teszem, hogy érezze a törődést, a meleget,
Majd belehajítom a Dunába,
És úszik a kő, vagy elsüllyed talán.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
