2016.11.02. 15:33, Pillangó
Magányosan járom a szürke hétköznapokat,
A ponttól B pontig, villanyoszlop villanyoszlop után (melyekben persze nem cserélnek égőt, na ez égő),
Elém kerül egy kő, belerúgok, mert miért ne? Belém is sokan rúgnak, a kisebbeket el kell tiporni,
Úgyis mindig ezt hallom a hírekben, meg az újságban, meg a rádióban,
És miért én, pont én lógnék ki a sorból, ha olyan jól esik?
Amúgy is dühös vagyok, fájjon csak neki,
Újra a lábamba botlik, újra elrúgom magamtól,
Se veled, se nélküled a kapcsolatunk,
Olyan hosszan követ, hogy kutyának nézem,
Mint egy bumeráng, csak pofán ne csapjon,
Ő a háziállatom, pórázon vezetem,
Aztán már csak markomba fogom, zsebre teszem, hogy érezze a törődést, a meleget,
Majd belehajítom a Dunába,
És úszik a kő, vagy elsüllyed talán.
AJÁNLOM AZ OLDALT
