Tánc2016.12.28. 00:00, Pillangó
Egy rövid kis novellával érkeztem. Egyszerre sok olyan behatás, impulzus ért, amit egyszerűen nem tudtam szavakba önteni, csak azt tudtam, hogy a depresszió előbb-utóbb felemészt, ezért leültem, és éjfél tájékán, vibráló lámpafénynél és vibráló szemekkel az ágyamra a laptopommal az ölemben, és boldogsággá alakítottam az összes szomorú gondolatot. És fura, de nekem bevált. Sokkal pozitívabban tudtam gondolni minden másra utána, mintha megtisztította volna ez a novella a lelkem. Érzelmes ember vagyok, sírok, ha bántanak, sírok, ha boldog vagyok, gyakran emésztem magam, és gyakran járok a felhők felett. Ingadozás és szétszórtság jellemez. Szükségem van kis kapaszkodókra, hogy fel tudjak állni - de felállok. Pont ilyen a tánc is. Néha elesel, néha a magasba szökkensz. Egyszer fent, egyszer lent. Egyszer nyugodtan, egyszer szenvedélyesen. Az élet maga a tánc.
Táncolunk.
Erősen fogom kezeim között a derekát, míg ő a vállamon pihenteti a kezeit. Megbízunk egymásban. Szemtől szembe, test a testnek, lassan, finoman. Nem sietünk sehova. Körbefon valami titkos kis intimitás, mint fal, amit évek alatt építettünk fel. Tégláról téglára, kézről kézre. Néha egy kicsit megbillent a fal, vagy kicsit omladozott – de mindvégig meg tudtuk tartani, ki tudtuk támasztani. Pont úgy, ahogy egymást is támogattuk. Most is én vezetem, húzom lépésről lépésre, ütemezem, de ha nem lenne a karjaim között, nem lenne kivel törődnöm, és borulna az egész. Csak egy őrült lennék, körbe-körbe keringőzve a kellemes félhomályban. Meg is őrülnék, ha nem úgy lenne, ahogy most van.
Plüssmackó2016.11.22. 16:05, Pillangó
Alapjáraton nem voltam olyan, aki nagyon tudott kötődni a kis plüssállatkáihoz. Imádtam őket, játszottam velük, szerettem, hogy puhák, hogy melegek, hogy tökéletes párna funkciójuk van, és rosszul is éreztem magam, ha a kedvencem, Patkó, az unikornis, aki lassan 12 éve van meg, otthon maradt egy nyaralás során, mégsem úgy tekintettem rájuk, mint az amerikai filmekben. Nem neveztem őket a legjobb barátaimnak, nem tartottam őket fontosnak elnevezni, mindegyiket egyesével, csak a kedvenceim kaptak nevet, bár azokat is elfelejtettem már. Ez a vers most mégis egy plüssmaci és egy crush ellentétéről szól, beteg pillanatban születhetett úgy este tizenegy óra körül, de remélhetőleg ez nem von le annyit az értékéből. :D
Kiskoromban kaptam egy puha bundás kismacit,
Zöld gyapjúsálacska volt a nyakára tekerve.
Menedékké vált, mikor vihartól rettegve
Ültem a sarokban a fejemen pléddel,
De ő mindig átfogott félkézzel,
S már nem ijesztett meg sem eső, sem villámlás, még árvíz sem, vagy tornádó.
Vagyis jöhetett tsunami, de nem volt erősebb kötél,
Gyermekszemmel hős, felnőttként egy plüss.
Most meg vagy te, aki gyakran büdös.
...
|